Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

Az alsó tábla ezen törvényjavaslatot nagy többséggel elfogadta. Ellene jóformán csakis a római katholikus papi követek emeltek szót. Azonban a főrendi tábla erőteljesen ellentállott a törvényjavaslatnak, dacára annak, hogy br. "Wesselényi Miklós, gr. Széchenyi István, gr. Eszterházy Mihály és a többi liberális főrendek lelkesen küzdöttek mellette. A reversálisokat hajlandók ugyan a jövőre nézve megszüntetni, azonban minden más kérdésben vagy megtagadták a hozzájárulást, vagy pedig különböző ürügyek alatt félretolták azokat. Hét rendbeli üzenetet váltott egymással a vallásügyben a két tábla, de ezeknek jóformán semmi eredményök sem lett s végre is a követek elállottak a kérdés erőszakolásától, a későbbi időkre hagyván a megoldást. Beöthy Ödönnek az a kijelentése, hogy »addig fogok trombitálni, mig Jerikó falai össze nem omlanak«, •éppen úgy jellemzi az alsó tábla hangulatát, mint a másik, melyet -a törvényjavaslat fólretételónól mondott: »nem halt meg a leányzó, csak aluszik«. Hogy mily izzó volt a közhangulat, azt mi sem mutatja annyira, mint azok a pásztorlevelek, melyeket Scitovszky János és br. Szepessy Ignác püspökök hiveikhez kibocsátottak, melyekben a protestantismus ócsárlásától sem tartózkodtak s kíméletlenül elítélték az országgyűlésen a vallásegyenlőség érdekében tett kísérleteket. Ennek a nagyfokú türelmetlenségnek csak az lett a következménye, hogy olajat öntött a tűzre. A követek és számos szabadelvű főrend annál erélyesebben állott a protestánsok s a vallásszabadság oltalmazásában. Bár az országgyűlés alatt már nyilvánvalóvá lett, hogy maga az uralkodó, a nádor s az egész kormány óhajtja a vallásügy szabadelvű rendezését, azért a helytartótanács még sem szakított teljesen a maga eddigi egyházpolitikájával. Az áttérések ugyan könnyebben és simábban mentek, de p. o. párbér-ügyekben a protestánsok még mindig a rövidet húzták. A római katholikus klérus az 1832/6. évi országgyűlés után teljes erejével a vegyes házasságokra vetette magát azzal a célzattal, hogy a reversálisokat mindenesetre fenntartsa. Scitovszky János rozsnyói püspök az 1790/1. 26. t.-c. és az ennek alapján keletkezett 50 éves gyakorlat ellenére megtiltotta egyházmegyéje papjainak, hogy a reversális nélküli vegyes házasságokat megáldják. Sőt tovább is megy, amennyiben az 1790/1. évi 26. törvénycikket érvénytelennek, a protestánsokat eretnekeknek nevezi s a két protestáns egyház nagy reformátorai és követői ellen igen kemény és gyalázó kifejezéseket használ. — Még nagyobb feltűnést keltett azonban Lajcsák Eerenc nagyváradi latin szertartású püspöknek 1839 március