Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

szegény jobbágyokra vármegyei bracbiummal, amely elől, aki tehette, ismét az erdőségbe menekült. Ekkor két áldott állapotban levő nő, kit a szülés az erdőben, menekülés közben ért el, újszülöttjével együtt ott veszett el. Ezen barbár »hittérítés« miatt hányszor fordultak a protestánsok panasszal a Felséghez, de hiába. A helytartótanács véleményes jelentése szerint a panasz nem volt indokolt. Midőn 1818-ban József nádor gróf Illésházy trencséni főispánt bizta meg az ügy megvizsgálásával, a főispáni jelentés szerint is a Puchó-völgybeliek nem vallásuk, hanem engedetlen makacsságuk miatt büntettettek. Hogy az engedetlenség és makacsság abban nyilvánult, hogy következetesen megmaradtak evangélikus hitükben, hogy gyermekeiket a plébánosoknak nem akarták apostasiára kiszolgáltatni: ezt a nemes gróf is elhallgatta. Az ellenszegülés miatt ügyészi kereset alá vettettek a szerencsétlenek. 1820-tól fogva az ág. hitv. evangélikusok egyetemes gyűlésén állandó jelentéseket olvashatunk a szegény laázi hitsorsosok ügyének állapotáról. Az egyetemes gyűlés ismételt ízben fordult ügyükben a Felséghez s végre 1824-ben elérhette azt, hogy viszontagságaik végokhoz közeledtek. Bár a róm. kath. egyház még tett kísérleteket a puchov-völgyi evangélikusok zaklatására, de elvégre mégis megszabadultak, sőt V. Ferdinánd király 1836-ban »különös kegyelemből és minden ebből vonható további következtetések nolkül«, Laáz, Puchó ós Ozor ev. lelkészeinek és kántorainak három évre, évenkint egyre-egyre 100—100 frt kegyadományt rendelt. A tűrhetetlen állapotok ismét arra kényszerítették a protestánsokat, hogy a királynál keressenek a helytartótanács és a róm. kath. klérus ellen oltalmat. 1819-ben Kiss János püspök és Berzeviczy Gergely keresték fel a Felséget Bécsben az ág. hitv. ev. egyetemes gyűlés megbízásából. Küldetésük, mint elődeiké is, kevés sikerrel járt, bár a fogadtatás ellen nem volt ok panaszolni. A külföldi egyetemek látogatását megtiltó rendeletről azt mondta az uralkodó, hogy »a külföldi egyetemek látogatását éppen azért nem engedhetem meg, mivel alattvalóimat szeretem; különben a német tartományaimban lakó evagelikusokat jobban szeretem, mint a magyarországiakat, mert ezek mindig zaklatnak«. A bécsi theologiáról úgy nyilatkozott, hogy az csak ideiglenes és addig tart, míg Németországban a rend helyreáll. A zsinati törvényekkel szemben azt jelenté ki, hogy ő uj szervezetet akar a protestánsoknak adni. Az evangélikusok sérelmeiről azt állítá, hogy azok nincsenek hitelesen igazolva; különben pedig az evangélikusok is intoleránsok.

1 1 Bauhoffer i. m. 558. lap.