Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

szeretet erényét oly melegen, mint 1791-ben ama bizonyos kanonoknak ajánlotta volt. A panaszkodó protestánsok mindig találtak ugyan nála kedvező' fogadtatást, biztató választ, de alig-alig megfelelő intézkedést. A magyar alkotmányt okolta a protestánsok sérelmeiért és azért mégis a királyi kancellárián keltek azok a rendeletek, amelyek miatt a protestánsok annyi panasszal zaklatták.

1 Gróf Zichy Károly, ki 1790—l-ben a protestánsok vallásszabadságának legerősebb előharcosa volt, ki mint országgyűlési elnök mindent elkövetett a kedvező törvény meghozataláért, később már mit sem akart tudni a protestánsok sérelmeiről. Azok előtte újak voltak s orvoslásukra mit sem Ígérhetett.

2 Es vele együtt oly sokan, kik 1790-ben még lelkesültek a szabad eszmékért, most már az államok, az uralkodók, az isten által szentesített földi hatalom ellenségeit látták azokban. Azonban nem csak a vezérlő egyéniségek, hanem még az állami alapintézmények, maga az alkotmány sem kedvezett a protestánsok vallásszabadságának. Sok igaz van abban, amit Ferenc király és Metternich birodalmi kancellár mondogattak a protestánsok küldöttségeinek, t. i. hogy a magyar alkotmány nem alkalmatos az uralkodó protestáns-barát érzelmei érvényesítésére. Az 1790—1. évi törvényhozás örök időkre nevezetes törvényeket hozott a magyar alkotmány javára. A Magyarország függetlenségéről alkotott 1790—1. X. t.-cikk mindig erős talpköve fog lenni alkotmányunknak. De nem tagadhatni, hogy az alkotmánynak ezen megújhodása csak formai dolog volt, melyhez a megfelelő szabad szellem nem járult a functionálásban. De a fennálló viszonyok között nem is járulhatott. Az uralkodó birodalmi célzatai, melyek Magyarországot az örökös tartományok mintájára s velők egységbe óhajtották volna átformálni, éppen úgy megkívánták a dicasteriális kormányzat fenntartását, mint magának az államnak rendi jellege. Es ha az alkotmány a római katholikus egyháznak a törvényhozásban és kormányzásban oly nagy befolyást biztosított, ezen befolyás mindkettőre reá nyomta a maga konzervatív és retrográd bélyegét a szabadelvüség kérdésében. Az országgyűlés még ezt lerázhatta magáról, de nem a kormányzat, melyben a római katholikus papságnak biztosított befolyást nem volt ami ellensúlyozza. Az ország függetlenségéről alkotott törvény maga is megakadályozta a vallásügyi rendelkezések tökéletes érvényesülését. A kor1 BauhofFer. Geschichte der evang. Kirche in Ungarn. Berlin, 1854. 545. lap. 2 U. o.