Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

Berzeviczy Gergely, Tormásy János az egyháztörténet terén jeles eredménnyel munkálkodtak. Márton István, Sárvári Pál, Bozgonyi József, Szentgyörgyi István, Köteles Sámuel a filozófiával foglalkoztak. Varga István ós Kocsi Sebestyén István exegetikai irók. Diószegi Sámuel, Tessedik Frigyes, Szathmári Paksi István, Fábián József, Szilágyi Sámuel, Varjas János a természettudományok és népies irodalom terén tűnnek ki. Az egyházi beszéd- és ima-irodalomban kitűnő nevet érdemelt férfiak oly nagy számmal vannak, hogy felsorolásuk igen terjedelmes lenne. Legyen elég a legnevesebbek közül Benedek Mihályt, Hunyadi Ferencet, Kármán Józsefet, Kecskeméthy Zsigmondot, a Herepeieket,Kolmár Józsefet, Szentmiklósy Timotheust, Szikszay Györgyöt említeni. Mint énekszerzők Kiss János, Beliczay Jónás, Lengyel József, Szőnyi Benjamin, Nagy István, Zákány József stb. a legjelesebbek. A XVIII. század végén megindult irodalmi újjászületéssel nemzeti nyelvünk fejlődése, a felvilágosodottság hatása alatt pedig az orthodox eszmék idegensége együtt járván, már 1790 előtt is általánossá lett az óhajtás, hogy a protest. énekeskönyvek megjobbíttassanak. A tiszántúli kerület még a budai zsinatra induló követeinek is utasításul adta, hogy ebben az ügyben lépéseket tegyenek. Minthogy azonban a zsinatok dogmatikumokkal és liturgiával nem akartak foglalkozni, az énekes könyv javítása is a zsinat utánra maradt. Az evangélikusok az énekes könyvek javítása körül szabad kezet engedtek az egyes kerületeknek és az egyéni kezdeményezést mindenütt figyelemmel fogadták. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy énekgyűjteményt rövid idő alatt nem lehet sikeresen összehozni, hanem idő kell, míg a kellő ihlettel író egyének tollából a megfelelő anyag összejő. így keletkeztek azután a különböző énekes könyvek, mint a dunántúli új éneke skönyv 1805-ben, a nagy-győri 38* TELEKI ROTH JOHANNA.