Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

nél magukban bordották későbbi sorsuk csiráját. Nem valódi közegyetértés hozta azokat létre és megalkotásuknál az egyház közjava iránti érzület nem volt az egyedüli rugó, hanem ehhez más és kevésbbé nemes indokok is csatlakoztak. Egy oly egyházszervezet alkottatott meg bennük, amely bár teljesen megfelelt is általában a protestáns elveknek, de merőben idegen volt a magyar protestantizmus múltjától. Es azok, kik az ügyeknek az élén állottak, éppenséggel nem igyekeztek azon, kogy ez az idegenség a kellő megismerésre adott időhaladék által enyhíttessék. A világiak tűzön-vizen hajtották keresztül abban a reményben, hogy a papság hierarchikus törekvéseinek hydrafejeit levagdalják. Erőszakot alkalmaztak ott, hol szép szóval többre mehettek volna. Ugy látszik, hogy a veszélyt többre becsülték, mint aminő volt és még inkább, hogy saját egyházkormányzati befolyásuktól több eredményt vártak az egyház felvirágoztatására nézve, mint aminő eredményt az adminisztráció, még ha oly tökéletes volna is, valóságban elérni egyáltalában képes. A kánonok, magában a protestáns egyházban is, erős visszahatást támasztottak, Nemcsak az egyháziak, hanem még világiak is elismerték, hogy azokban a papság lealázása van keresztül vive. »Mikepp fogja a köznép papjainkat tisztelni, — kiált fel egy tekintélyes világi fórfiú — ha mi tekintélyes urak nem adjuk meg nekik a kellő tiszteletet.« 1 És valóban a papság nagy többsége óhajtotta, hogy a kánonok ne nyerjék meg a királyi jóváhagyást. Ott, ahol a világi urak zsarnokoskodása miatt nem érezte magát kellő biztonságban, csendesen hallgatott. De a hatalmas tiszántúl nyakas papsága nem adta fel könnyen a harcot, még évtizedek után sem. Ha úgy látszott is, mintha a zsinat után beletörődött volna a befejezett tényékbe, de a szikra ott lappangott a hamu alatt s az alkalomra várt, hogy lángra lobbanjon. A zsinatok által kinevezett küldöttségek még át sem nyújtották a királynak a kánonokat, máris lépések történtek azok megerősítése ellen.

2 Maga Sinai is, ki a zsinatból kizáratván, Bécsbe ment ügyeinek előmozdítása végett, nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a felterjesztendő kánonok ellen lehetőleg mindent elkövessen.

3 Az a kitartás, mellyel a budai kánonok ellen harcolt, nyilvánvaló bizonysága annak, hogy nem egyedül állott, hanem háta mögött kerülete és más kerületek elégedetlen papjainak egész serege húzódott meg. De a prot. egyház elégedetlenéi mellett ott voltak még 1 Szeberényi i. m. 271. lap. * TJ. o. 270. 1. 3 Révész : Figyelmező 1873. 349.1.