Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

megkötésének, az ilyen házassági kötelék érvényessége megítélésének a római egyházhoz való utalása, — a vegyes házasságból született gyermekek vallásának a protestánsokra nézve kedvezőtlen szabályozása: éppen úgy mutatják a róm. kath. vallás uralkodó voltát, mint az, hogy a jövedelmükben megcsökkent plébániák felsegélése állami feladatul nyilváníttatott, ellenben a prot. lelkészek jövedelmére az állam ügyet sem vetett, — valamint az is, hogy a protestánsok zsinatai királyi engedélyhez, kir. biztos felügyeletéhez voltak kötve, míg a római egyházra nézve semmi ilyen követelés nem létezett. Sőt ezeken felül van még egy igen fontos mozzanat, mely a róm. kath. vallás uralkodó voltára nagyon kedvezőleg hatott, amely nem a törvényből folyik ugyan, de az akkori magyar alkotmánnyal és a kormányzati politikával áll összefüggésben, t. i, hogy a legfőbb kormányszervek elméletben és gyakorlatban egyaránt igyekeztek ezen uralkodó voltot minél élesebb kifejezésre juttatni. Bármennyire hiányos volt is az 1790/1: 26. t.-c. azon alaptörvényekkel és diplomatikus szerződésekkel szemben, melyek neki állítólagos alapjaiul szolgáltak, mindazonáltal nem azok az intézkedések voltak tényleges hátránnyal a protestáns egyházra nézve, amelyekben a római katholikussal szemben háttérbe helyeztetett, hanem az a mód, mellyel, a kormány és hatóságai a római egyháznak itten biztosított előnyöket, a törvény szavainak és szellemének megsértésével, mértéken túl kiterjesztették és ezen felfogásukat a gyakorlatban erőszakkal érvényesítették. Különösen három pont: a prot. vallásra való áttérés, a vegyes házasságból született gyermekek vallásának kérdése és a vegyes házasságok kötésének és bírói megitélésének joga, volt a bántalmak és sérelmek örökös forrása. Hiszen az, hogy egyházi törvényhozásukban az uralkodó főfelügyeleti joga szigorúbb formájának vettettek alá: ez nem igen bánthatta a protestánsokat, kiknek nincsenek és nem is voltak államellenes egyházi célzataik. Hogy nem részesültek az állam anyagi támogatásában: ez fel sem tűnt a protestánsok előtt, kiktől eddig állami asszisztencia mellett, és pedig olykor egyenes fejedelmi parancsra szedték el a római katholikusok templomaikat, iskoláikat, paplakjaikat, alapítványaikat, sőt még a szülők öléből fiaikat ós leányaikat is. Örvendtek, hogy ezen gyászos időknek vége szakadt és anyagi támogatásra nem is gondoltak. De mikor annak, ki szívében, lelkében evangélikus volt ugyan, hanem az anyakönyv, vagy reverzális által a római egyházhoz kapcsoltatott, lehetetlenné tették, hogy lelkiismereti meggyőződése szerint imádja Istenét; amikor a vegyes házasságok kötésére egyedül jogosított plébánosok a reverzálist szegezték a házassági frigyre készülő ifjú pár szívének, amely szerint vagy