Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

kiköti, hogy irataikban a kath. vallás ellen semmi gúny vagy sértés elő ne forduljon. Mária Terézia korához képest mindenesetre haladást jelent ez intézkedés is, de a szabad vizsgálatot hitelvül valló protestantismusra egyjelentőségű a szárnyszegéssel. A bizalmatlanság férge emésztette a kath. többség lelkét; az uralkodó vallás védelméről gondoskodtak, mert féket vetnek a prot. írók tollára anélkül, hogy kath. írók szabadságát csak némiképen is korlátoznák.

1 Az erdélyi 1791-iki vallási törvény (56. §.) szintén elismeri és törvényesíti a könyvvizsgálatot. Erdélyben ugyanaz volt a protestáns egyházak sorsa, mint az anyaországban, azzal a különbséggel, hogy a türelmi rendelet reájuk elvileg sérelmes volt, mert még Mária Terézia is elismerte »bevett vallas« jellegöket. Állapotuk csak kevéssé fordult jobbra. Az ütközés főbb okai itt is az iskolaügy, vegyes házasság és áttérés esetei voltak. "Wesselényi Miklós és Cserey Heléna esete azt bizonyítja, hogy II. József, ha a rendiség iránt való gyűlölet elragadta, híres egyházpolitikai irányával homlokegyenest ellenkezően is tudott cselekedni.

2 A protestánsok általában hálával fogadták az 1791-iki törvényt, mely reménytelen szenvedéseiknek véget vetett. Országszerte hálaünnepeket rendeztek, a zsolozsma fölzendült a templomokban s midőn Lipót meghalt, őszinte szívvel meggyászolták. A törvény maga inkább megnyugvást, mint elégedettséget ós lelkesedést keltett. A kivívott siker visszaadta önbizalmukat, mely már-már oszladozó félben volt. Ismét tudtak, ismét mertek dolgozni a jövőért. G-vadányi nyilatkozata, mely szerint az országgyűlésnek kár volt beleavatkozni a vallásügybe, mert az a király joga, a naplóíró Keresztesi aggodalma, aki inkább épített a királyi kegyelemre, mint az elfogult rendek pártos Ítéletére, csak elszigetelt, magukban álló jelenségek. Ha a francia forradalom vihara romboló erejével végig nem zúg Európán, a nemzet az 1791-iki törvény hiányait a korszellem ostroma alatt talán egy-két év alatt pótolta volna. A francia királyság és rendiség tökéletes bukása azonban megdöbbentette a kiváltságokba fogózó magyart s a fejlődés iránya hirtelen nagyot kanyarodott a középkori ideál felé. A forradalom réme kioltotta a szívekből a haladás vágyát. A nemzet elfeledkezett arról, hogy amely forradalmakat erkölcsi erők és leigázott milliók ösztönei a tökéletesség után való törekvésből hoznak létre, még válságaikban s kitöréseikben is ifjító hatással vannak a népekre. (Lamartine). 1 Ballagi i. m. 270. 1. 2 Lásd Kemény Zs. A két Wesselényi. — Földváry László, Wesselényi Miklós küzdelme vallásáért. Budapest, 1898. — Pokoly i. m. III. k.