Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

lőséget (8. §.), eltörli a r. kath. eskümintát (9. §.) megvédi alapítványaikat (10. §.). Házassági ügyeik intézésére külön, egynázi bíróságot rendel, de míg ez megalakulhatna, a világi bíróság az illetékes. A házasságjogot protestáns elvek szerint szabályozza (11. §.). A vegyes házasságokat a róm. kath. pap előtt kell kötni, a gyermekek vallását József rendelete értelmében állapítja meg. Ez tehát sérelem, mert a gyermekek z

l± része a kath. egyháznak jut (15. §.). A vegyes házasságok ügyében a 'szentszék bíráskodik (16. §.). Az ünnepek megtartását a kölcsönösség alapján szabályozza (17. §.). Feltétlenül ártalmas az áttérésről szóló szaFEJLÉC II. LIPÓT FELETT TARTOTT GYÁSZBESZÉDBÖL. kasz (13. §.), mely a lelkiismeret szabadságát újólag megbékózza. Ebben II. József jóval szabadelvűbb volt; határozottan emelkedettebb álláspontot árul el az első resolutio is, mely szerint az igaz keresztyéni türelem minden kényszerítést kizár s az egyenlően bevett vallások közt az áttérés szabad. E sarkalatos pontban a király engedett a klerikális oppositiónak s a szakaszt úgy fogalmazták, hogy »mivel a róm. kath. vallásról való áttérés azon vallás elveivel ellenkezik, hogy vakmerőn, meggondolatlanul ne történjók, minden egyes esetet be kell jelenteni a királynak«. Majdnem egyenlő intézkedés az áttérés egyenes eltiltásával. Sérelmes a területi korlátozás, mert a törvény hatálya Horvátországra nem* terjed ki (14. §.). Sérelmes a 12. §., mely az evangélikusok jogát elkobzott birtokaikhoz örökre megszünteti s a tulajdonjog megállapításánál a tényleges birtokállapotot veszi alapul. E tekintetben e törvény is a régi