Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

tak. Végre eldőlt a küzdelem. A rendek 291 szóval 84 ellen elfogadták a resolució becikkelyezését s a papság tiltakozását érvénytelennek nyilvánították. A többséggel szavazott két püspök is, báró Splényi váczi és Batsinszky András munkácsi. E vitára is illik az, amit Kölcsey írt naplójába az 1833-iki országgyűlésről, hogy katholikusok harcoltak a protestáns vallásszabadságért. Csak a határozat után szólalt fel a protestánsok nevében Teleki József gróf ugocsai főispán s fényes beszédben mondott köszönetet a bilincsek feloldásáért. »Ámbár nem kaptuk vissza minden jogunkat, magunk átlátjuk, hogy áldoznunk kell valamit a bókéért és jó egyetértésért. Ami még hátra van, azt polgártársaink további júindulatába ajáljuk s a mostani kiegyeztető határozatban megnyughatunk... Közös keresztyén vallásunk szelleme, a két fél nyugalma s az ezzel járó haszon azt ajálja, hogy ezentál ne egymás gyűlölésében, ne visszavonásban, ne ingerkedésben, hanem, mint egy haza polgáraihoz illik, kölcsönös jóindulattal és szeretettel keljünk versenyre.« Ugyanez a hang csendül meg Batthyány primás beszédében. Nyugalmat, békét szeretetet kínál a protestánsoknak s ugyanazt vár tőlük. így a vita, mely a szenvedélyek izzó heve közt kezdődött, a teljes kiengesztelődés megható nyilatkozataival ért véget.

1 így jött létre az 1791. évi XXVI. törvénycikk, mely elődeinknek jó ideig valóságos magna chartájuk volt. E törvény 17 szakaszból áll. Bevezetésében ki van mondva, hogy a vallásügyet a bécsi és linci béke, illetőleg a tartalmukat becikkelyező 1608. I. és 1647. V. t.-c. szabályozza, a papság és egy-két világi úr tiltakozása örök időkre érvénytelen. Eltörli a linci béke óta alkotott törvényeket, amelyek a vallás szabad gyakorlatát korlátozták; a vallás gyakorlata szabad az ország minden rendű lakosának s azt sem a király, sem a földesurak meg nem bonthatják (1. §.). A vallásgyakorlat mindenütt nyilvános, a gyülekezetté alakulás szabad (2. §.). Az evangélikusokat nem szabad hitükkel ellenkező szertartásra vagy a róm. kath. egyház számára való adakozásra kényszeríteni (3. §.). Biztosítja az önkormányzatot, a szabad gyűlés- és zsinattartást, a király legfőbb felügyeleti jogának épségben tartása mellett (4. §.). Biztosítja iskoláik és oktatásügyük függetlenségét az országos tanterv és kir. felügyelet korlátai közt (5. §.). Megszünteti a katholikusoknak járó stóla-fizetést s a szolgálmányokat (6. §.). Visszaállítja a prot. lelkész terjes pásztori jogkörét (7. §.), kimondja a teljes politikai egyen1 Lásd Irinyi, Az 1790/91-iki vallásügyi törvény története, Pest, 1875. — Ballagi i. m. — A magj^ar nemzet tört. VIII. k. — Acsády i. m. II. k. stb.