Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

búvárkodott, mintsem a politikai üldözés alacsony ösztönéből. Egyéniségét, modorát, a vele való társalgást vonzóvá tette a jóízű kedély, a boldog férjek és családapák ez irigyelt kiváltsága, míg vele ellentétben bátyja lelki életét rideggé tette a boldogtalan családi élet emléke, az elhagyottság tudata, a gúnyolódó természet, a bántó felsőségérzet, amiért anyja szívtelennek mondta. Azonban II. Lipótban is megvolt a Habsburgok végzetes eredendő hibája: a dinasztikus érdeknek legfőbb államcéllá való emelése, ami a nemzetnek és uralkodóháznak érzelmi összeforradását megakadályozta. A protestáns egyházak emlékezetében II. Lipót nagyobb név II. Józsefnél. Az ő érdeme az 1791. évi XXVI. törvénycikk, mely elé a klérus nagy akadályokat gördített s amely fogyatkozásai dacára II. JÓZSEF HALÁLÁRA VERT ÉREM. •egész 1848-ig, részben a mi korunkig, állandó biztos jogforrásul szolgált. Jelentősége főkép abban van, hogy a királyság lemond arról a jogról, amelyet a lelkiismeret szent ügyeiben 1715 óta korlátlanul gyakorolt s a régi vallásügyi törvények, a bécsi és linci békekötés alapjára helyezkedik. A vallásszabadság királyi kegyelmi ajándékból ismét törvényhozási tárggyá, a rendek és a korona egyetértésével biztosított személyes joggá válik. A törvényhozás két tényezője e nagyfontosságú határozattal a sajtó közvéleményének óhajtását teljesítette, mely lassankint a vármegyék gondolkodását is áthatotta. Tíz esztendő alatt nagyot haladt a magyar nemesi világnézet a modern eszmék barázdáján. 1781-ben a türelmi parancsban a r. kath. uralkodó egyház ellen való merényletet látott, mely közvetve az ország közjogi állásának is árt. 1790-ben a megyék azért támadnak a tolerantia ellen, mert bevett vallásokra fölöttébb lealázó a királyi kegyelem s a nyíltan kimondott türelem állapota. A sajtó 1790—1791-ben oly gazdag aratást tüntet fel, hogy vele