Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

bútorát, holmiját, a szülést mindennap váró feleségót; az iskolának szánt épületben pedig korcsmát nyittatott, oda borivókat, lármás korhelyeket csődített, akik mindenféle illetlenséget míveltek. Hogy a vendég ki ne fogyjon, három krajcár helyett egy krajcáron mérette a bor itcéjót.

1 A zaklatásnak valóságos sorompót nyitott a türelmi rendelet azon pontja, mely a gyülekezetté alakulást 100 család jelentkezésétől tette függővé s kikötötte, hogy a felekezeti terhek a nép adóbírását ne csökkentsék. Maga II. József, ahová szeme és keze elért, rendeletét szabadelvű szellemben magyarázta; kimondta, hogy az apostasia nem bűn s igy büntetni sem lehet. Midőn rájött, hogy a pápai evangélikusok folyamodását mindenféle ürügyre hivatkozva késleltetik, szigorúan meghagyta, hogy a helytartótanács s különösen az egyházi bizottság addig nem kap fizetést, míg az ügyet szabályszerűen el nem intézi.

2 Végre eltalálta a legcélszerűbb utat: két protestáns tagot nevezett ki a helytartótanácsba, a lutheránus Prónay Lászlót ós a kálvinista Darvas Ferencet. Szívós akarattal, kifáraszthatatlan igyekezettel végre megtörte a régi rend híveinek ellenállását. Uralkodói programmjának egyetlen pontján sem csüggött akkora s oly intenzív szeretettel, mint a vallásügyi reformon. Szirmay határozottan állítja, hogy II. Józsefet a vármegyék tolerancia-ellenes viselkedése ingerelte fel annyira a magyar alkotmány ellen. Azt mondogatta, hogy a nemzet nem fogékony a korszerű reformok iránt s hiába tárgyalna az országgyűléssel nagy terveiről, ha ily igazságos ós humánus rendeletét is visszautasítják.

3 Történelmünknek e fordulóját is jellemzi az a sajátos magyar tragikum, hogy a nemzeti alkotmány eszméje szemben állt a haladás •és humanizmus elvével s a nagy politikai tulajdonságokkal bíró nemzet egy kiváltképen uralkodásra termett, a nép javáért lángoló filozófusban a viszonyok kényszere folytán ellenséget látott. A sajtótermékek javarésze H. József mellett nyilatkozott meg. A számtalan röpirat közül nagy súlya volt Bartholottus ós Vitola igazán komoly s tudományos színvonalon álló könyvének. Mind a kettő megjelent magyarul is, sőt az utóbbi két kiadást ért. Jelentőségüket fejtegetésük tartalmán kívül az fokozza, hogy mind a két író a róm. kath. klérus tagja, Bartholottus bécsi theológiai tanár, Vitola pedig plébános. Bartholottus elfogulatlanul bevallja, hogy a katholikusok legtöbbet vétettek türelmetlensógökkel a lelkiismeret szabadsága ellen. Szerinte 1 Keresztesi naplója 43. s köv. 1. 3 Marczali H. i. m. II. k. 238. 1. 3 Szirmay, História 39. §.