Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

királyi titulussal. Augustana és Helvetica confession levő igaz keresztyének, hűséges jobbágyok, békességet, egyességet szerető jójámbor lakosok, jöjjetek ki, idvezeljétek a királyt, mert ez tinéktek békességet szól, elveszi szívetekről a nyögést, eltörli szemetekről a könnyhullatást, lelki szabadsággal ajándékoz meg, mely jobb az. aranynál és az ezüstnél . . . Jöjjetek ki ti sötétben ülő, gyászruhákban járó szegény árva eklózsiák, kik olyak vagytok, mint a pásztor nélkül való nyáj, melynek nincsen vezére, mint az árva, kinek nincsen édesatyja, mint az ügyefogyott, kinek nincs bírája,, mint a fészkétől megfosztott madár, melynek nincs nyugodalma. Jöjjetek ki és örvendjetek e királynak, mert templomot hágy néktek építtetni, papokat enged vitetni, mint jó atya, megtanít imádkozni, kik most sokan azt sem tudjátok, van-e Isten, van-e Krisztus . . .. A király azt cselekszi, hogy ha régente Ninive ezerötszáz tornyokkal ékeskedett, ez ország is tündököljön sok ezer templomokkal.«

l Egy lutheránus író, a Manch Hermaeon szerzője (talán Hajnóczy), aki József uralkodásáról valóságos apotheosist írt, hasonló lelkes szavakkal ünnepli a nagy eseményt.

2 »Úgy örültünk a császáron és vállalatain, mint a zaklatott fogoly örül az utolsó csapásnak, mely bilincseit feloldj a.« Pár év múlva, mikor a rendelet hatása már mutatkozott s az elárvult gyülekezetek szinte tüneményszerű gyorsasággal keltek új életre, a protestánsok öröme mintha új, egek felé emelő szárnyakat kapna. Keresztesi szerint »ezen idő a magyarországi régi elnyomatásban levő eklézsiáknak valóságos aranyideje vala, midőn nem a fegyver szerezte vissza mint másszor, hanem a törvényes igazság, a királyi kegyelem önkényt adta meg az isteni tiszteletre való szabadságot«.

3 A debreceni Kovács József hexameterekben üdvözli Józsefet nevenapján. A protestáns ember hálája azonban annyira túlzásba csap nála, hogy magyar kálvinista létére a kétfejű sas oltalma alá helyezi nemzetét.

4 Kovács nem a protestáns közvélemény kifejezője volt, de hódolata jellemző mértéke annak az elnyomásnak, ami a protestáns eklézsiákra ötven éven át súlyosodott s a megkönnyebbülésnek, mit József fenkölt rendelete előidézett. Hatását eléggé világosan mutatja az az adat,. 1 Magyar üröm. Pest, 1782. 2 Politisch-Kirchlichen Manch Hermaeon 1790. 3 Keresztesi naplója 39. 1. * József, emelkedjen sasod és sok időkre befedjen, Mert ke't szárnya alatt kedves akármi falat. Óh bizony esmérem szíved cv'iszári vezérem, stb. Magyar versek. Győr, 1782. — Az egész idevágó irodalomnak gazdag; tárháza található Ballagi Géza: >Magyar politikai irodalom « c. művében.