Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

Határozottan reformer a sajtószabadság dolgában. Míg Mária Terézia örökös gyámság alá helyezte az irodalmat és a nyomdaipart, hogy elfojtson minden szabadelvű gondolatáramlást s 1767-iki rendelete a lehető legszigorúbb kárhoztatása minden »libertinista« felfogásnak,

1 II. József a sajtó szabadabb mozgását államszükségnek tartja. Maga is szorgalmas olvasója a sajtó-termékeknek, mert alattvalói minden baját, sérelmét ismerni akarja. A sajtótól várja a felvilágosodás, a műveltség terjedését s érzi, hogy még a gyámolított sajtó sem mívelhet annyit a közjóért, mint a szabad sajtó. 1781-ben oly sajtóügyi rendeletet adott ki, mely szabadéivüségre páratlanul áll egész Európában. Horváth Mihály József órdemkoszorúja legfényesebb gyöngyének nevezi.

2 Már ezzel a rendelettel kezdte oldozni a protestantizmus bilincseit. Mintegy varázsütésre egyszerre megelevenedett irodalmi életünk; megszólaltak íróink a hosszas némaság után. Az erkölcstelen és ízléstelen sajtómétely ellen szigorúságot alkalmaz, de a komoly tudományos vizsgálat előtt feltétlenül sorompót nyit. Meghagyja ugyan a cenzúrát, de a számára kidolgozott utasítások oly szabadelvűek, hogy nyomása alig érzett a sajtó működésén. Igazi bölcsesség nyilatkozik abban (Censur G-esetz 3. §.), hogy a fejedelem is aláveti magát a nyilvános kritikának. »Ha rossz a kritika, magától is feledségbe merül; ha jó, — akkor pedig mindenki tanulhat belőle.« II. József e mondásával valóságos szállóigét teremtett, amit utána több kiváló szellem ismételt. Jelentékenyen enyhült a könyvrevizió kezelése, megengedték a külföldi könyvek utánnyomatását, felszabadultak a zár alól a külföldi egyetemek, mert az uralkodó a szabad gondolkodás hívei között s a protestáns táborban szövetségeseket keresett. II. József egyházpolitikája két irányban indult meg. Egyik célja az volt, hogy a róm. kath. egyházat az állam céljaira alkalmas eszközzé tegye s szoros értelemben vett lelkieket kivéve minden téren az uralkodó feltétlen felsősége és hatalma alá helyezze. A másik, hogy az elnyomott protestáns egyházak felszabadításával állameszményének megbízható oszlopokat teremtsen. A főcél ugyanaz marad. A tolerancia-rendeletet József lelkében rég megérlelte a tanulmány és tapasztalás. A protestánsok és a felvilágosodás hívei már esztendők óta vártak e pillanatra s e reményt megható módon fejezi ki Keresztesi József, aki naplójában megemlékezik Mária Terézia haláláról: »Nagy harangozások, praedicatiók és szomorú » Katona XXXIX. k. 749—752. 1. a Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. 105. 1.