Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

enyhülése sem. Midőn császárkoronázásra Frankfurtba bevonul, Izabella képe kiséri. »Azon nő akkor ragadtatott el tőlem, midőn legnagyobb boldogságomat találtam benne . . . Sír a lelkem. Folytatnom kell magam legyőzését és egyedül szenvedek. . . . Ha nem ragaszkodnám annyira Felségedhez, örökre özvegy maradnék.« 1 Állami és családi érdekből másodszor is megnősült. Elvette a bajor választó fejedelem leányát, Jozefát, de e frigy nagyon boldogtalan volt. Józsefet új felesége nem tudta magához láncolni; nem érzett iránta mást némi tiszteletnél; korán elidegenedtek egymástól s midőn Jozefa meghalt, férje még temetésén sem jelent meg. E szerencsétlen házasság után elvesztette első neje után maradt egyetlen leányát, a nyolc éves Teréziát, akit rajongásig szeretett. »Megszűntem atya lenni, ez több, mint amit elviselhetek!« így szakad fel szívéből a panasz, amidőn a kedves szemek örökre lecsukódtak. Ettől fogva szíve bezárult minden öröm s szerelem előtt; hiába biztatták új frigyre, belenyugodott a fásult, magános, rideg remete életbe. Lipót öccse fiait fogadta gyermekeivó ; szabad óráit néhány előkelő műveltségű s nemes érzésű nő körében töltötte, de viszonyuk sohasem emelkedett a barátság hőfokán fölül. Erkölcsi felfogása, az uralkodókat méltán díszítő önuralom és kötelességtudás megőrizte minden ballépéstől. A munka volt igazi menedéke és feledkezése; a munkának élt teljes szívvellélekkel s talán azért tudott oly kérlelhetetlen keménységgel ítélni a dologtalanokról, mert érezte a munka jótevő hatását. Amit boldogabb körülmények közt alattvalói és családja között osztott volna meg, szíve melege és lelke energiája, most teljesen birodalmának, népeinek jutott. József már trónörökös korában komolyan készült az uralkodásra; nagy utazásokat tett, tanulmányozta a közállapotokat, a nemzetközi viszonyokat, meg akarta érezni kora érverését, hogy a bajokon segíthessen. Autopsia útján szeretett volna meggyőződést szerezni mindenről s ép ezért keserű gúnnyal üldözött minden véleményt, mely vele szemben a történelmi jogokra támaszkodott. Az ellenmondásban csak az osztály szellem jogosulatlan önzését és végzetes tévedését látja, ami ellen lelke egész hevével harcol. Szent hite volt, hogy egy felvilágosult, emberszerető uralkodó kezében a hatalom százszorta inkább helyén van, mint a rendi érdekek kizárólagos uralma alatt álló országgyűlések és vármegyék kezében. A király egyénisége, belső értéke, tehetsége és jelleme a nép boldogságának igazi garanciája, nem a törvény. 1 Arneth : Maria Theresia und Joseph II. Ihre Correspondenz. I. köt. 61—87. 1. — Marczali H.: Magyarország II. József korában. I. 373. s köv. 1.