Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

amelyeknek meg kell hódolniok az uralkodói akarat eló'tt. Az uralkodást nem tartotta öncélnak; eszköz volt szemében alattvalói boldogítására. A dinasztikus önzés, mely a Habsburgok házát nemzedékről-nemzedékre jellemezte, nála eltűnt. Trónraléptekor mindjárt megsemmisített 22 millió értékű állampapírt, az atyjagyűjtötte családi vagyont, mert királyi lelkiismerete nem engedte, hogy saját népének hitelezőjévé váljék. Ezt a jellemvonását atyjától örökölte, aki nem igen illett bele a bécsi udvar szertartásos, konzervatív s a dinasztikus érdeket mindennek fölébe helyező levegőjébe. Forrásaink szerint gyermekkorában értelme nehezen nyílt meg s a porosz követ semmi nagyot nem remélt tőle. Nevelői, Batthyáni Károly, Bartenstein, Bajtay piarista sokfélére oktatták, de igazi hatással csak Martini bécsi tanár volt reája, aki a természeti és nemzetközi jog magyarázatával megragadta lelkét. Martini állambölcseleti felfogása Hobbes és Hugó Grotius csapásán járt s az államintézmónyek fejlődését az emberi ősállapotból folyó követelésekre alapította. József ezzel a század lelkétől lelkezett egyéniségnek bizonyult. Az elvont elmélet, amely az észszerűség törvényeit követi, becsesebb szemében a történelemnél, amelyre a pozitív, tételes jog hivatkozik. Uralkodásának egyik jellemző vonása az, hogy a józan ész, a közhaszon nevében hadat izen a történelmi jogoknak, kiváltságoknak ós intézményeknek, amelyek szerinte szükségképen elavultak s ennélfogva kártékonyak a társadalomra. 0 is szentül hisz abban, hogy mivel az ember céljai, életszükségletei ugyanazok, fenséges nagy elvekből folyó intézkedésekkel a hagyomány és történelmi emlékek hatásának figyelembe vétele nélkül is lehet a népeket boldogítani. Ebben a hitében csalódott s kiábrándulása okozta szárnyaló szellemének mély, megrendítő tragikumát. Politikájának alapelvét, az állam legfőbb javának kultuszát, a század legnagyobb királyi lángelméjétől, Nagy Frigyestől tanulta. Ellenség volt, de csodálva s irigykedve nézte uralkodói szellemének alkotásait és fényes eredményeit. Az elméletet, amelyet gondolkodása erejével elsajátított, amelynek hatását a szomszéd állam virágzásában látta, megtöltötte szívének melegével. Érző lélek volt, reá szorult egy gondolatait teljesen megértő, érzéseit, ábrándjait felfogó társra, barátra, testvérre vagy hitvesre s éppen e téren nagyon mostoha osztályrész jutott neki a gondviseléstől. Anyjától, a kihez különben mindig az engedelmes gyermek odaadó szelídségével s alázatával közeledett, elválasztotta világnézetök kibékíthetetlen ellentéte. Testvérei közül Lipót öccséhez és Jozefa húgához vonzódott legerősebben, de az első a távol Toszkánát