Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

a térítés eszközéül szegődik. Szemökben a vallás az egyénnek legbensőbb, legszentebb magánügye; az igazi vallás nem szorul dogmákra, ép ezért minden vallásos hitcikkely egyenlő joggal bír s egyik sem érvényesülhet — főleg nem a világi hatalom segítségével — a másik rovására. Hőseik az emberszeretet és vallási türelem apostolai. Voltaire IV. Henrik francia királyt nagy eposz tárgyává teszi, mert a köztudatban a vallási béke ós népjólét harcosaképen él. Műve nem igazi eposz, hanem elmélkedés költeményes formában; nem is a költő dicsőségére vágyik, hanem a prófétáéra; költői tehetsége egyes epizódokban, kivált a bertalanóji mészárlás eleven leírásában tündöklik, — de ezzel is csak müve alapgondolatát, a vallási türelem népboldogító hatását emeli ki. Bessenyeit megragadta Voltaire tendenciája s ő is hasonló tárgyú eposzba fogott. Olyan hőst választ, akiben az erős nemzeti jellemvonás s a józan keresztyén valásosság egyiránt megvan : Hunyadi Mátyást. Mesterével, sem költői alakítás, sem történelmi rajz, sem nyelv dolgában nem mórkőzhetik, formára általában gyenge mű, de itt is az érdekel, mit tanít, mire akarja nevelni nemzetét. Alakjai a vallási türelemről, a háborúokozta nyomorról értekeznek; II. Endre király megjelenik Mátyásnak álmában (Voltairenél IX. vagy szent Lajos) s a maga példájára utalva szánalmas dőreségnek mondja, ha egy király vallásért indít háborút. Hunyadi János szelleme hasonlókép beszól; Podjebrád hatalmas szónoklattal támad Róma fanatizmusára, mely a keresztyén nemzeteket egymás ellen tüzeli. Legérdekesebb Vitéz János esztergomi érsek állásfoglalása. Arra a középkorba illő, lovagias hódoló szóra, hogy »A pápa pásztorbotjával a világ Istene« — felvilágosult lélekkel, a XVIII. század filozófusának eszejárása szerint kárhoztatja a Vatikán világuralmi törekvéseit s oktalan dölyfét: A világ istene nem látszik közöttünk, Törvényivel szólhat titkosan csak lelkünk. Mikor térített volt a nagy isten vérrel? Mikor ölt valakit hitéért fegyverrel ? Popéhoz is Voltaire vezette el Bessenyeit; az akkortájt népszerű angol költő deista világfelfogását s gondolatait a maga módja szerint versekbe foglalta, mondhatni a magyar faj egyéniségéhez alkalmazta. A magyar tanítvány később katholizált, — úgy látszik, époly színtelen katholikus lett, mint a minő református volt, — de Voltairei gondolatjárása megmaradt s élte estéjén írt dolgozatai szabadelvüség dolgában talán még határozottabbak. Az élettapasztalat csak erősítette meggyőződését. Pusztán egyben tért el mesterétől. Voltaire a nemességnek kérlelhetetlen ostorozója, mert az emberek