Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

gazdasági kedvezményeket jelentett, a kizsákmányolás szabadságát. A róm. kath. egyház és papság kiváltságos helyzetéhez viszonyítva, jobbágysorban sínylődtek a reformáció egyházai. De nem csupán a lelkiismeret joga szenvedett ez uralom igája alatt; a róm. kath. hívő véleményszabadságának is gátat vetett a cenzúra. Nem volt tér, ahol az egyéniség a hatalom gyámkodása nélkül szabadon érvényesülhetett volna; egyedül a mulatság, amelynek e kormányzati rendszerben az jutott feladatul, hogy elszenderítse, elsatnyítsa, lekösse a lélek nemesebb ösztöneit. Mivel a vallásszabadság minden szabadságnak gyökere, a szabadabb szellemek e ponton harcoltak legégőbb szenvedéllyel; ehhez hasonló nagy tárgyat csak a jobbágyság felszabadításában talált vívó kedvök. Mindegyikben az emberszeretet s a jog feltétlen tisztelete volt a főrugó, amit a XVII. század megtagadott s amit az új ivadék megint oltárra akart emelni. A pápaság ellen indított hadjáratnak igazi vezére, világszerte elismert tekintéllyel, Voltaire volt, akinek eszméit nálunk árnyékmódra követő tanítványa Bessenyei tolmácsolta hazai nyelven. Voltaire a pápaságban minden pozitív vallást meggyűlölt; a konfesszió az ő szemében a türelmetlenség állandó élesztője, mert szerinte az »egyedül üdvözítő hatalom« bírásának tudata minden felelekezetben megterem s ebből hajt ki a hitgyűlölet érzése, mely néhol zabolátlan erőszakban nyilvánul. Egyik híres tótele: »Aki nekem azt mondja: gondolkodjál úgy, mint én, mert az isten megbüntet, — csakhamar azt fogja mondani: gondolkodjál úgy, mint én, különben megöllek.« A mesternek e népszerű gondolata számtalan változatban fordul elő a magyar tanítványnál, helyenként szószerinti hűséggel, így p. o. a Természet Világában. A vallási türelem valóságos kultusz tárgya; ha megvan valakiben, minden emberi gyarlóságot elfedez; ha hiányzik, minden erényt s érdemet értéktelenné tesz. A világtörténelemben olyan példák után nyomoznak, hogy a papok voltak a nemzetek ós trónok örvénybe döntői. A »papos magyarsag« elpusztult Mohácsnál, a görögök, spanyolok a papság miatt vesztették el hatalmukat.

1 Egyformán idegenkednek a külső vallási cerimóniáktól, a hierarchikus szervezettől; elítélik, hogy az állam " Természet Világa. Budapest, 1898. V. kötés, 283—284. 1. Vallásodra nézve ne légy megvakulva, És szomszédod iránt gyűlölségre fúlva, Ne rohanj másokra Istened nevében, Ne áldozzál néki embernek vérében. V. ö. Faguet: A XVIII. század. — Beöthy Zs.: A szépprózai elbeszélés II. k. — Ballagi: A magyar testőrség tört.