Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVIII. Az iskola és irodalom
könyvek, köztük a világirodalomnak halhatatlan remekei, amelyeket minden nemzet igyekezett saját lelki gazdagodása érdekében lefordítani. Törlik Pascal Gondolatait azon tétele alapján, hogy »Az igazi vallásnak az a jellemző vonása, hogy az Isten szeretetére kötelez s ez helyes is.« A pártos bíráló ebben az ariánus, kálvinista, lutheránus, anabaptista vallások igazolását látja. Horgon akad Miltonnak Elveszett Paradicsoma, mert az első énekben magasztalja a démonok nagyszerű, alvilági alkotásait s ilyen módon a gonoszokból irtogatja a pokoltól való félelmet. A második. énekben előforduló hárfahang és ének egyenesen csábítja a jámbor lelkeket a vétkezésre. Természetesnek találjuk, hogy Montesquieu munkái megakadnak a rostában, mert ez a nemzedék egyáltalán érzéketlen az egyenlőség és szabadság iránt. Kolostori engedelmesség, tétlen nyugalom és iparszerű jámborkodás az eszménye; az élet legcsekélyebb hullámzása már vészes forradalomnak tetszik. Azonban megdézsmálják a protestáns hitvallási iratokat is, amelyek nélkül egyetlen felekezet sem lehet el. 1768-ban Mária Terézia elkoboztatja a római kath. püspök följelentésére a Heidelbergi Kátét, Bod Péter Smyrnai szent PolyBOD PÉTER. carpusát és Athenasát. 1 A censorok korlátoltsága s elfogult ítélete miatt külföldön kell megjelennie egész sor aszketikus irányú műnek, amitől távol jár minden polemikus szándék s pusztán a lélek kegyességét táplálja. Jenában lát napvilágot Arndt jeles művének, Az Igaz Keresztyénség négy könyvének magyar fordítása (1741). "Wittenbergben kerül ki sajtó alól a század egyik legszebb vallásos terméke, a Magyar Lelki óra, énekes könyv, imádság ós Káté egyben. Halléban s utóbb Lipcsében jelenik meg Torkos András szép Imádságos könyve, az Engesztelő Áldozat; Jenában (1740) az Ágostai hitvallás új fordítása, többnyire Lipcsében Bél Mátyás áhítatos könyvei, Nürnbergben (1724) Arndt Paradicsom kertje. Külföldre menekülnek a prédikációk, ha véletlenül az egyház siralmas sorsáról megemlé1 Pokoly i. m. III. 111. 1.
