Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - III.A reformáció terjedése, első terjesztői és pártfogói

len dögvész közreműködésed mellett az egész országból kiűzettessók, túl még a sarmatákon is.« E mű kiadatása után másfél hóval későbben pedig, midőn mint királyi követ, Balbi Jeromos társával együtt a wormsi birodalmi gyűlésen megjelent, az általa rendezett lakomához meghívott Luthert élőszóval igyekezett a kathol. egyházzal való kibékülésre reávenni. Törekvése, mondanunk sem kell, hogy sikertelen maradt; ezért visszatérte után úgy ő, mint párthívei annál erősebben hangoztatták a pápai székhez való hűségüket, mely széknek, mint mondák, oly sokat köszönhet s melytől oly sokat remélhet hazánk. Viszont a pápai szék is, úgy levelei mint követei által, eléggé órthetőleg kifejezte, hogy a hatalmas Habsburg-spanyol házzal szemben a nemzeti pártot törekszik diadalra segíteni. Zápolyai Jánost hízelgő szavak előrebocsátása mellett erősen buzdítja VII. Kelemen, hogy »az eddig kifejtett eréllyel ós buzgósággal őrködjék az ország felett, melynek java az Ő saját jólétével szoros kapcsolatban all«. Werböczyhez intézett levelében hálára kötelezettnek érzi magát mindazok irányában, kik ugyanazon cél felé törekednek, mely felé Werbőczy, s biztosítja ezt, hogy »őt, kit bibornok korában megszeretett, most mint pápa még jobban fogja szeretni«. E szeretetre móltóvá is tette magát Werbőczy ós pártja, nem csak a politikai téren, de a vallásjavítással szemben elfoglalt állásával is. E párt buzgólkodása folytán hozatott meg VI. Adorján pápa idejében az 1523-iki országgyűlés 53-ik cikkelye, mely felhívja a királyt, hogy »mint katholikus Fejedelem minden lutheránust s azok pártfogóit ós követőit, mint nyilvános eretnekeket s a szentséges sz. Mária ellenségeit, halállal ós minden javaik elvesztésével büntesse«. E párt volt az, mely a vallásjavítás ós az ezt pártoló királyné és környezete ellen táplált ellenszenvét újabb ós újabb alkalmakkal kifejezte. A királyné, bár óvatosan, ezek dacára sem szűnt meg a vallásjavítás munkásaival jóindulatát éreztetni; de Lajos, részint a nemzeti párt, részint a fő egyházi férfiak sürgetésének eleget teendő, szigorúan hangzó rendeleteket, majd királyi biztosokat küld a reformáció által különösebben veszélyeztetett városokba. így N.-Szeben város tanácsának meghagyja, hogy Luther könyveit nyomozza ki és égettesse el, azok olvasását, árulását tiltsa el s az e tilalom ellen vétő polgárokat jószágvesztés büntetésével sújtsa. A Bártfa városához intézett iratában fő- ós jószágvesztóssel fenyegetve, utasítja a tanácsot, hogy a Luther tanait hirdető papokat vitesse Egerbe, a vallásjavítást befogadott világi egyéneket pedig »mindennemu kinzasokkal« büntesse. Mert ha ti — mondja