Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVII. Egyházi élet

tanácsnál, kancellárián sürgesse, róla kívánatra vagy kéretlenül is részletes tájékozást adjon, az udvari hangulatok váltakozásait figyelje, hírül adja, a küldöttségek fogadását előkészítse. Az ágens figyelme kiterjedt mindenre, amiből a protestantizmus hasznot húzhatott, udvari cselszövényekre, külügyi bonyodalmakra; értesítette a protestáns vezérembereket a készülő rendeletekről, a római katholikus főpapság terveiről ós mozgalmairól. Bejáratos volt a miniszterekhez, főméltóságokhoz, az uralkodó kegyelt embereihez s hangya kitartással gyűjtött össze minden adatot, amiben ösztöne valami fontosat sejtett s az innen-onnan összeszedegetett adatokból meg tudta alkotni a helyzet kópét. A kitűnő ágensben a rendíthetetlen egyházszeretettel meglehetős fokú reporter-ügyesség párosult. Erre az intézményre a magyar protestantizmus épp úgy rászorult, mint a béna mankójára s jelentőségót bizonyítja az, hogy évi javadalma megütötte az ezer forintot. Bessenyeinek, akit Mária Terézia nagyon szívelhetett s színe előtt gyakran megfordult, ágens korában 2000 BESSENYEI GYÖRGY ALÁÍRÁSA. forintot ajánlottak Beleznayók. III. Károlynál csak gyóntatója, Tonnemann páter és özvegy Batthyány Ádámnó révén lehetett némi sikert elérni; az ágensek mind a kettőnek jóakaratát kijárták. Természetesen nem mindig a puszta okfejtés, világos tájékoztatás és megindító könyörgés győzött; a szót ajándékkal kellett nyomósabbá tenni. Ez az időszak volt az ajándékozás aranykora; aki panaszkodott, sérelmének orvoslását várta, ajándék nélkül mit sem ért el; ügye megfeneklett vagy rossz véget ért. Ráday Pál 1714 június 17-ikéről a következőket irja: »Mar most eleve gondolkoznánk, mi móddal gyűjthessünk valamely költséget, mert tapasztalhatta kegyelmetek, hogy anélkül a világ szerint az ajtók is be vannak zárva előttünk s dolgunkban elő nem mehetünk. A tavalyi borigéretek is függőben vannak, mely miatt kredituránkat annál inkább elvesztjük. «! Monoki István szerint »ezen állapotot (a pataki iskola háborgatását) megelőzhetjük diskrécióval, másként ingyen se gondolja kegyelmetek, hogy prosperálhassunk. Bizony úgy periálom, a pénz lágyítja az embereket. A kívánt expedíciót ós Resolutiót efficaciter az sol1 Magyar Prot. Egyháztört. Adattár I. k. 8. 1.