Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVII. Egyházi élet

Miklós fiát.

1 A segédgondnokokat azonban nem senioratusok szerint választották, mint az evangélikusok, hanem vármegyénkónt.

2 Az a fó'consistorium azonban, amelyre a bodrogkeresztúri konvent gondolt s amelynek elnökét is kijelölte, nem tudott megvalósulni. Bethlen buzgósága kisebb és lanyhább volt hírénél; Dőry már egy esztendő múlva panaszkodik rá, hogy »kevés consolatiót remél tőle.« Pár esztendő múlva meghalt s helyére nem választottak újat. A tiszántúliak heves harcot kezdtek a bodrogkeresztúri megállapodások ellen; Debrecen egyáltalán nem küldött képviselőt az értekezletre s végzéseihez sem akart hozzájárulni. Az 1735-iki kerületi gyűlésen a vihar oly elemi erővel tört ki, a világiakat oly gyűlölettel támadta & papság, hogy Patay elkedvetlenedett és haláláig nem vett részt többé semminemű egyházi gyűlésen. Alkalmi értekezleteket időnként tartottak a kerületek megbízottjai, de állandó központi szervezet alkotása megakadt Tiszántúl ellenállásán.

3 A papok féltek a világi urak befolyásától, ellenőrző szemétől; féltek attól, hogy részvételük következtében a hatalom észrevétlenül az ő kezükbe siklik át. A tiszántúli kerület pedig, mely elszigeteltsége miatt évtizedek óta egyoldalúan fejlődött, hagyományait, sajátos jogi felfogását féltette a központi testülettől, ahol a három kerület, ha egyetért, könnyen leszavazhatja. A papság félelme nem volt éppen alaptalan. A világi elnök ősi neve, származása, vagyona, hivatala, műveltsége, erős egyénisége gyakran hátraszorította, egész jelentéktelenné sülyesztette a sokszor jobbágy családból való püspök tekintélyét. A dunántúli evangélikus kerületben a felügyelő volt az igazi intéző és kormányzó hatalom. A püspök nem egyrangú társát, hanem pártfogóját látta benne. Vitnyédy János annyira korlátlan úrnak érezte magát, hogy 1758-ban a kerület négy püspökjelöltje közül két hajlott korú papot önkényesen törölt s két fiatalabbat tűzött ki helyettök. A szavazatszedésnél az espereseket mellőzte és egyik jelöltjének, Bárány János felpéci papnak, tekintóye latbavetésóvel meg is szerezte a győzelmet. A tolnai esperesség tiltakozására mit sem adott s a megválasztottat azonnal beiktatták.

4 A különben kiváló theológiai képzettségű Matkovich Pál több évtizeden át maga kormányozta a kerületet, a távol Tolnában lakó superintendensnek 1 Báji Patay S. levele Bárányi debreceni föbiróhoz. Debreceni Protestáns Lap. 1901. 294. 1. (közli Zoltai L.). Az egész ügy részletes történetét rajzolja Zoványi J.: Egyetemes Főgondnok és Főconsistorium c. munkájában. Budapest. 1903. 2 U. o. 294. 1. 3 Zoványi i. m. 17—20. 1. * Payr : Fábri 15. 1.