Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

találván parochiájában, családján és holmiján töltötte boszúját. A védteleneket durván bántalmazta s ingóságait feldúlta. Kerman egy földalatti putriban húzódott meg a zivatar el vonultáig. Rejtekhelyét csak legbizalmasabb emberei tudták. Ezek révén jutott hozzá egy névtelen levél, mely bocsánatot igért s Miava megmenekülésével kecsegtette, ha a morvával s hat elöljáróval megjelenik Pozsonyban. Hitt a csábító szónak, de alig érkezett meg, elfogták társaival együtt Ügyét rendkívüli bíróság elé utalták, de csak másfél év múlva került sorra, mert azt remélték, hogy a hosszas rabélet és bizonytalanság megtöri az erős férfi lelkét. Nem tört meg és bátran állt szembe vádlóival, akik hamis ós alaptalan bűntényekkel is vádolták. Védelme kitűnő volt s a vád minden pontját vagy megcáfolta vagy elerőtlenítette, de Kerman nagyon jól tudta, hogy az egész bírói eljárás vele szemben nem egyéb, mint a hatalmi erőszak és önkény törvényes formája. ítélete vesszőzésre, botozásra s örökös fogságra szólt, de a királyi kegyelem a két elsőt elengedte. A miavai gyülekezetet feloszlatták s tagjait az úri székek sorban botoztatták. Az egyház elaggott és megpróbált Sámuelje tíz kemény esztendőt töltött a penészes börtönfalak közt. 1740-ben kortól, betegségtől elgyötörve haldokolt s ekkor a jezsuiták, akiknek csábítását a kereszt hordozása közben is visszautasította, körülvették, a vívódó öregnek vagy talán már csak a lólekhagyta testnek a szentelt ostyát szájába nyomták. Elhirdették, hogy a híres lutheránus püspök utolsó óráján megtért és az elfoglalt hullát nagy fénynyel, pompával Szent Márton székesegyházába temették, síremléket is állattak föléje. De csak a por, az értéktelen lett az övék, s az emlék a lelkiismereti erőszaknak bizonysága csupán.

1 Az állam az apostasia üldözése s az eretnektérítés, lélekhódítás pártfogása, hivatalos jelleggel való ellátása által jut legközelebb a Regnum Marianum eszményéhez. Az állam valóságos térítő állam, intézményei a misszió céljait szolgálják. Az állam ahelyett, hogy a katholikus papságot is a maga hivatásának eszközévé tenné, maga ajánlkozik igavonóul a papság ós egyház szekere elé. Munkáját támogatja s mintegy színt ad neki a katholikus társadalom. Eszközei azonban nem lelkiek, mint az apostol követeli, hanem testiek és anyagiak. Illetőleg az anyagi hatalom mintegy sanctio gyanánt kiséri a prédikálószék és irodalom munkáját. Mária Terézia első sorban a térítés céljára alapítja az új püspökségeket, Szombathelyt, Székesfej órváron, Besztercebányán, Rozsnyón és Szepesben, mert a 1 Kerman életét kitűnő monográfiában írta meg Zsilinszky Mihályi Budapest. 1899.