Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus
használ. 1721-ben Frigyes Vilmos figyelmezteti követét a pesti vallásügyi bizottság tárgyalásaira ós részletes tájékozást kér róluk. Midőn szomorú híreket hall, készségesen felajánlja a »fiebile migrandi beneficiumot«, a kivándorlóknak örömest megnyitja országát, Brandenburg pusztáit. 1 1731-ben Károly szövetsége megújult a protestáns hatalmakkal s ez alkalmat felhasználták az angol, hollandus, dán ós porosz követek a protestánsok sorsának enyhítésére. A savóyai herceg ez alkalommal is érthetetlennek találta a helytartótanács erőszakoskodásait, bár a protestánsok — úgymond — okot adtak arra, hogy a császár szíve elidegenedjék tőlük, mert minden lázadás vallási sérelmekre hivatkozott. Különösnek találta, hogy az angolok és hollandusok járnak közben a protestánsokért, hisz ők is elnyomják országukban a kath. kisebbséget. Azután meg a magyar vallási ügyekben helye sincs a beavatkozásnak, mert ez törvény szerint 0 Felségének szuverén joga. A követek, tekintve, hogy a Habsburg monarchia reá szorult megbízóikra, nem mondtak le a reményről. Tényleg 1731-ben a miniszteri konferencia egy határozatának megokolásánál hivatkozott is a szövetséges fejedelmek véleményére. Azonban a protestáns uralkodók legnagyobbrészt nem a siker reményétől ösztönözve, hanem csupán saját lelkök megnyugtatása végett fordultak időnként a bécsi udvarhoz. Károlynak kiváló érzéke, volt a királyi hatalom korlátlansága iránt s érezte, hogy igazi abszolút uralkodó sem külföldi, sem hazai befolyásnak nem engedhet szuverén felségének némi gyengülése nélkül. Álláspontjára jellemző a válasz, amit a vasmegyei evang. egyházak kifosztásakor nála járt követeknek adott. »Ámbár más fejedelmeknek semmiképp sem szabad a magyar ügyekbe avatkozni, mégis a protestánsok rosszakaratának és félelmének elkerülése végett ajánlatosnak tartom, hogy írásban, de alaposan kimutassák, hogy azok, mik most Vasmegyében történnek, semmiképp sem mondanak ellen az 1681. évi XXV—XXVI. törvénycikkek igazi értelmezésének. Egyúttal el kell sorolni, minő jótéteményekben részesülnek az akatholikusok Magyarországon azon cikkelyek alapján és ki kell emelni, minő jóakaratnak adtam tanúságát irányukban mindig. 2 « Hasztalan járt közben I. Frigyes Vilmos 1732-ben a rabságra hurcolt Kermann Dániel szuperintendens szabadonbocsátásáért. 3 Mária Terézia még kényesebb volt uralkodói méltóságára. Egy alkalommal azt is rossz néven vette a pápai 1 Ez adatokat dr. Marczali Henrik a berlini kir. levéltárban levő követi jelentésekből gyűjtötte össze. 3 1732. 48. sz. rendelet Marczali H. i. m. 146—147. 1. 3 Zsilinszky Mihály : Kerman Dániel élete és művei 109—110. lap.
