Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

csábította, de az államot akkor sem lopta meg, mert komornájával olvastatta fel leveleit, s úgy intézte az ügyeket. Vallásos érzése erős volt, de legfőkép a türelmetlenségben nyilvánult. Szentül hitte, hogy saját vallása iránt érzett szeretete haszontalan, ha csupán saját üdvösségére van gondja, s az eretnekek meghódításával nem törődik. A r. katholikus egyház uralmáért minden áldozatra kész, a lelkiismereti erőszaktól sem riad vissza, mert gyóntatói belenevelték azt a gondolatot, hogy azt »oda fennt« érdemnek tekintik, s romolhatatlan jutalom jár érte. Midőn Miksa fiát útra küldte, külön utasítást írt számára anyai tanácsúi: »Vakon kell követned tanítódat mindenben, ami lelkiismeretedet, a vallást, az erkölcsöt illeti. Engedélye nélkül nem fogsz könyvet, akárcsak a legapróbb röpiratot olvasni. Ha esetleg oly helyzetbe jutnál, hogy a vallásról valamely beszélgetést kell hallgatnod, mindent elmondasz neki, hogy értékéről meggyőződjél ós minden kétséget eloszlass.« 1 Eendkívül jellemző sorok. íme, ilyen az a gondoskodó anyai szeretet, amelyre a magyarsággal szemben annyiszor hivatkozik. A gyámkodásban annyira szertelen, hogy szinte porkolábnak is beillenék. Ilyennek álmodta ő alattvalói életét, amilyenné családi életét alakította. A protestánsok ellen egyenlően tüzelte elfogult hitbuzgalma, amelynek tüzét gyóntatói folyton szították és kényuralomra hajló uralkodói ösztöne, mely született lázadókat látott bennök. Az első években, amikor még temperamentumának és hevének erejét semmi tényező sem mérsékli, úgy áll előttünk, mint kíméletlen pártvezér vagy mint egy térítésre alakúit szerzet fáradhatatlan főnöke. Csupán későbbi tapasztalatai, küzdelmei és csalódásai érlelik elfogulatlanabb, megfontolt, okos, önmagát, vágyait ós ösztöneit a közjó érdekében legyőzni tudó államfővé. Ez átalakulásában jelentékeny része van az új szabadelvű korszellemnek is, mely észrevétetlenűl besurrant birodalma határain, megtermékenyítette az elméket és fészket rakott a szívekben. Protestáns politikájára a fent említett tényezőkön kívül időnként hatott a protestáns II. Frigyes porosz király iránt érzett állandó gyűlölete, akinek geniálításával nem ért fel Mária Terézia okossága s az osztrák kormányférfiak átlagtehetsóge, körmönfont, ravasz ügyeskedése. Néha egy-egy egyén szeretetreméltósága, vonzó modora tudott elérni valamit nála, aki maga is annyira értett a szem és lélek elbűvöléséhez. Aki meg tudta lesni ellágyúlása egy-egy pillanatát, biztos sikerrel folyamodott hozzá. Ilyenkor történtek a busás évd íj utalványozások, donációk, amelyek fölöttébb megterhelték az államkincstárt s amelyektől utóbb nem tudott szabadulni. Szóra1 Acsády, A magyar birodalom tört. II. 481. 1.