Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

védelme alá helyezett.

1 A munka főkép azt a tételt bizonyítja, hogy a világi hatóság, tehát az anyagi hatalom (király, város, földesúr) a hit és lelkiismeret kérdéseiben korlátlanul és felelősség nélkül intézkedik, ennélfogva az eretnekség kiirtásának semmi törvényes, komoly akadálya nincsen. Az eretnekkel szemben az erőszak teljesen jogos fegyver. Aki meg nem hajol, bujdossék ki (természetesen javai nélkül) az országból. A könyv írója előtt az igazi katholikus uralkodó eszménye II. Ferdinánd és XIV. Lajos, a lelkiismereti kényszerekét világhírű alkalmazója. »Sohasem szenvedett a keresztyén egyház annyit a pogányoktól és hitetlenektől, mint az eretnekektől.« Nyíltan hirdeti, hogy a legszelídebb fajta eretnekségben is benne rejlik a pártütés csirája ós a nyugalom, béke csupán kiirtásuk árán lehetséges. Példa rá Csehország. Szakasztott ezen a nyomon jár a bizottság katholikus része. Fölterjesztésök első pontja szerint a birodalom nyugalma és a lakosok egyetértése a vallás egységétől függ. A vallás egysége a birodalom ereje, a vallások különbözősége a birodalom bomlása. »Semmi nem köti annyira a fejedelemhez a népek lelkét, mintha szívvel-lélekkel egy vallást követnek.« E programm épp oly határozott és követelő, mint XIV. Lajos korának egy elhíresült szálló igéje: »Egy király, egy törvény, egy hit.« E tan következése nem lehet más, mint az eretnekek kigyomlálása. Követelik minden vallásügyi törvény eltörlését, mint a nantesi edictummal történt. Mivel a király vallása feltétlenül s örök időkre szabályozza az alattvalók vallási meggyőződésót, külön vallásügyi törvények fölöslegesek is, károsak is, mert a királyi hatalom akaratát korlátozzák. Ez az elvi alap, azonban legelfogúltabb hívei is érzik, hogy a vallásügyi kérdéseket még sem lehet ebből a szempontból bírálni, hanem a törvények alapján. így tehát hozzáláncolták magukat az 1681., 1687. évi törvényekhez, az explanációkhoz, éppen azon intézkedésekhez, amelyek ellen a protestantizmus menedéket keresett. Tárgyalás közben ez alaphoz a katholikusok épp oly állhatatosan ragaszkodtak, mint a protestáns fél a maga pontozataihoz. Szóval a királyi akarat oldhatta csak meg hatalmi szóval a szövevényes kérdést. A királyi döntésre tíz álló esztendeig vártak a protestánsok. Közben rakásra gyűlt a sok panasz és sérelem; orvoslásukat a kormány a folyton igért vallási rendeletre hárította. Az erősebb katho1 Opusculum Theologicum, in quo quaeritur: An et qualiter possit Prin-' ceps, inagistratus, Dominus Uatholicus inditione suá retin ere Haereticos; vei contra poenis eos aut auxilio ad fidem Catholicam amplectendam cogere. (NagySzombat, a jezsuita akadémia betűivel. 1721.)