Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

kai folytatott vitában, ezúttal nem mertek megjelenni, és így Géléinek és Bisterfeldnek könnyű volt a diadala. Ezzel azonban Gelei nem elégedett meg; hanem megemlékezvén Enyedi György unitárius püspöknek néhány évtizeddel elébb folytatott harcára, ennek okoskodásai és érvei ellenében megírta a Titkok Titka cím alatt rendszeres cáfoló munkáját a szentháromság tanának védelmére. Ez a könyv, mely Rákóczy György fejedelemnek van ajánlva, megtette hatását. Szerzője theológiai jártasságának egész apparátusával, de egyszersmind az akkoriban divatos csúfondáros éles hangon cáfolja ellenfelének állításait. Az ó- ós új-testamentom tanúságait, példáit ós hasonlatait nagy dialektikával ügyesen használta fel, de anélkül, hogy ellenfele megadta volna magát. Ezért még egyszer tollhoz nyúlt, ós ami még mondanivalója volt a többi felekezetek ellen is, azt elmondta a Váltság Titka című dolgozatában, mely három nagy negyedrótű kötetből áll. Ebben aztán prédikációk alakjában fejti ki álláspontját a váltság nagy müvéről, Krisztus eljövetelének, életének, munkálkodásának, szenvedéseinek ós halálának jelentőségéről, kótszázhuszonnyolc prédikációban. De ezek voltaképpen nem szívemelő ós lelkesítő szónoki beszédek, hanem rideg polémiák a »tévelygők« ellen. E nagy dialektikájú ós erős érvelésű munkáról azonban az volt a vélemény, hogy szerzőjének vallásossága ós istenszeretete inkább a máshitűekkel való vetélkedésben, mint a hit erejében nyilatkozott. Egészen más természetűek voltak azok az irodalmi viták, melyek a protestánsok és a katholikusok között, majdnem az egész századon át folytak. Itt már sokkal élesebb felfogások állottak egymással szemben; azt mondhatnók: két különböző világnézlet a kereszténységről és a haza üdvéről, mely az egész ország társadalmát áthatotta. Minél több baj ós szerencsétlenség érte az országot, a protestáns ós katholikus irók annál hajlandóbbak voltak minden csapást, dúló háborút és az abból következő nyomort Isten büntetésének tekinteni a bűnbe merült nemzeten. így volt ez már, amint láttuk, a XVI-ik századnak második felében; így különösen a XVII-ik században is. Ez utóbbi század második évében, 1602-ben jelent meg Magyari István sárvári ref. prédikátortól ilyen című könyv: »Az országokban való sok romlásoknak okairól és azokból való megszabadulásnak jó módjáról, mostan újonnan írattatott ós sok bölcs embereknek írásokból szereztetett hasznos könyvecske.« Ajánlotta gr. Nádasdi Ferencnek, a dunántúli részek kapitányának.