Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia

A neveléstanítással foglalkozó férfiaknak egész lelkes serege küzdött a hazai közművelődésért, a keresztény lélek megújhodásáért, a hit és haza szabadságának ügyeért. Az akkor működött tanárok egészben véve világlátott és sokat tapasztalt férfiak, a hazai tudományért ós a protestantizmus eszméiért lángoló s valóban bámulatos kötelessógórzettel tündöklő emberek voltak. A külföldi egyetemeket szívesen látogatták, anélkül azonban, hogy nemzeti érzelmüket elveszítették volna. Sőt éppen az akkori nehéz viszonyok között, mikor a protestáns lelkészek és tanárok nem találták meg honjukat a hazában, tünt ki, hogy a külföldi tanulás nemcsak hogy nem csökkentette, sőt inkább erősítette a szerencsétlen haza iránti szeretetüket. Igaz, hogy a tudomány és államélet nyelve akkor még általában a latin volt, de ez így volt másutt is egész Európában. Ez a tény magyarázza meg azt a visszásságot, hogy még Erdélyben is, a magyar nemzeti fejedelmek országában, ahol a törvényhozás és közigazgatás, sőt — eltekintve a szászoktól — a nemesség társalgási nyelve is magyar volt, idegen latin nyelvű iskolák virágoztak! Az idegenből behozott híres tudós tanárok korszaka aránylag rövid volt; de azok között is akadt egy — a cseh Comenius — aki egyik beszédében arra intette a magyar protestánsokat, hogy nyelvüket gondosabban ápolják ós óvakodjanak a külföldi tanároktól. Különös, hogy a magyar tanárok közül éppen azok sürgették leglelkesebben a magyar tannyelv behozatalát, akik — mint Apáczai Cseri János és Sz. Molnár — legtöbb időt a külföldön töltötték. Bármint Ítéljük is meg elődeinket, akik a magyar nemzet gyásztizedét és századát végigszenvedték, azt a dicsőseget senki sem fogja tőlük elvitatni, hogy — jóllehet többnyire idegen nyelven tanítottak, — honszeretetüket, nemzeti érzületüket, egyházias vallásos szellemüket és egy jobb jövő iránti reményeiket még a legsúlyosabb politikai ós társadalmi viszonyok között sem vesztették el. Aránylag igen csekély anyagi jutalom mellett bámulatos kitartással és lelkiismeretes buzgalommal dolgoztak üldözött vallásukért és hazájukért. Vallási irodalom. Biblia^forditások magyarázatok, postillák. Énekes- és imadsagos^köny vek. Természetesnek találjuk, hogy a XVII-ik században, hosszú küzdelem után, a protestánsok igyekeztek hitüknek alapelveit alapos irodalmi művekben megállapítani, a lelki épülésnek eszközeit összegyűjteni és az utódokra átszállítani.