Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia

nek leábrázolása és deák, német, magyar és tót megnevezése a feljülvaló írásoknak és szóknak lajstroma, 1683. Szenczi Molnár Albert a magyar nyelvet ismerő Móricz német Őrgróf felszólítására megírta latin nyelven a magyar nyelv grammatikáját »Novae Orammaticae Ungaricae libri duo« cím alatt. Hanauban jelent meg 1610-ben, a magyarul tanulni akarók számára. Töretlen úton baladva, nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, mert a latin nyelvnél elfogadott szabályokat nem használhatta a magyar nyelv sajátságainak kitüntetésére. Előszavában igyekszik bebizonjdtani, hogy a németek nagy hasznát vehetik a magyar nyelvnek, akik Pannoniába mennek a törökkel hadakozni, vagy ügyeiket ott végezni. Tény, hogy e mű, mely két főrészre, alaktanra ós mondattanra oszlott, nemcsak itthon, hanem a külföldi tudósok is nagy figyelemben ós dicséretben részesítették mint úttörő munkát. Egészen más szempont alá esik G-elei Katona Istvánnak »Magyar grammaticskaja«, mely ezen kitűnő egyházi fórfiúnak egy más művének — a Titkok titkának — függeléke gyanánt jelent meg. Célját és módszerét már maga a címe is mutatja, mely így hangzik: »Avagy az igaz magyar írásban ós szobásban kóvántató néhány szükséges Observatiók, mellyeket irogatási és elmólkedési között, egyszermásszor eszében szedegetett, megjegyzegetett és magyar munkájában, főbbképpen a Titkok Titkában követett is, ós egyenként a maga írásának ós szóllásának mentségére, s másként pedig a magyarságon kapdosó elmés ifjúságnak oktatására kibocsátott Gh K. I. Világos ebből, hogy ez nem akart tudományos alapvető munka lenni, hanem inkább néhány gyakorlati írásbeli és nyelvbeli hibákra akart rámutatni hetvenhat tételben. Kiterjeszkedik a helyes írásra ós kiejtésre, sőt új szóképzésre is. A nyelvek tanulásának megkönnyebbítése céljából Sz. Molnár Albert írt egy latin-magyar és magyar-latin szótárt »Dictionarium Latino-Hungaricum et Hungarico-Latinum« cím alatt. Mint segédeszköz megfizethetetlen könyve volt ez a tanulóságnak. Lehetőleg teljes, kis alakú betűrendes szótár volt ez, mely háttérbe szorította a Calepinus-fóle nagy terjedelmű ós nehéz kezelésű szótárt. Megjelent 1604 Nürnbergben, ajánlva Rudolf császárnak, aki ezért bőkezűen megajándékozta őt. Két kiadást ért, majd Molnár halála után Páriz-Pápai egészítette ki. Végül kiváló figyelmet érdemel Szőnyi Nagy- Istvánnak »Magyar Iskolaja« 1695-ből, melynek teljes címe ez: »Magyar Oskola, méllynek mesterségével az okos és szerény tanító kiváltképpen az idösbeket írás, olvasásra XII órák alatt megtaníthatja.*