Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia

bakát kiszolgálták és ezért a bent étkezők mellett egy kis élelmet is kaptak. Főnökjük valamely esküdt diák volt, akit famulorum curátornak neveztek. A legatiók (ünnepi követségek), a suplicatiók (nyári iskolai segélygyűjtés), valamint rectoriák intézménye hasonló volt az öszszes hazai református főiskoláiban. Szokásban volt a magántanítás is. Ennek az intézménynek az volt a haszna, hogy a szegényebb tanulók, egy kis anyagi haszon mellett, kénytelenek voltak tantárgyaikat még egyszer alaposabban áttanulmányozni; s így a tanítói pályára mintegy előkészülhettek. Magántanulók leginkább a helybeli lakosok gyermekei voltak. Ezeknek szülei pénz helyett rendesen élelmet ós mosást adtak az illető magántanítónak, correpetitornak. Ebből aztán egy sajátságos, intézmény nőtte ki magát, melynél fogva az így különféle ellátásban részesült ifjaknak különböző neveket adtak. így például azokat, akiknek magántanításáért a szülők pénzt fizettek, elnevezték numistáknak; akikért csak élelmet adtak, azokat elnevezték cibistáknak; akikért csak kenyeret adtak, panistáknak; akikért mosást, lotoroknak, végre az ingyen tanítókat gratistáknak nevezték. Minthogy pedig egy-egy szobában vagy — amint akkor nevezték — kamarában 7 cibista, panista stb. lakott, így többféle étel jött össze, melyet aztán közösen fogyasztottak el. Természetesen megtörtént az is, hogy a különböző házakból egyféle ételt küldtek, s így napokon át csupa töltött káposztát, túroslepényt vagy más ilyen ételt kellett enniök. Ilyenkor az ifjúság úgy segített magán, hogy a társaságot kiszolgáló mendicáns sorra járta a kamarákat, kérdezvén: kinek van káposztája vagy más étele cserébe? Az ilyen két tál étellel biró társaságot elnevezték kettős quadrának. Az egy cibistával biró társaságot pedig egyes quadrának. Az ilyen evő kisebb társaságok felváltva egymást szolgálták ki. Végre az olyan szegény tanulókat, akik ilyen jótétemény hiányában csak akkor ettek főtt ételt, mikor valamely jószívű asszony küldött nekik, expectansoknak neveztek.

1 Ilyen volt a szegény protestáns tanulóság legnagyobb részének küzdelemteljes élete. A szegénység leleményessé ós kitartóvá tette őket. Ezekből váltak ki a protestantizmusnak igazi oszlopai, akik dolgozni, tűrni, szenvedni ós áldozni tudtak. A mai kor tanulója nem tudja elképzelni azt az időt, amikor a XVII. század diákja 1 Voltak még oeconomnsok; famulorum inspectorok vigilek, janitorok, apparitorok, eoquusok, lotorok, exploratorok, praebitorok és dispensatorok, kiknek teendője jelezve van elnevezésükben.