Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

védekezésre való tekintetből is. Különösen Filep hesszeni tartománygróf s a smalkaldi szövetségesek egyik feje, óhajtotta volna a szakadásnak elejét venni. Az általa Marburgba hirdetett vallási szóvitán, hol több más tudóson kívül Luther és Melanchton, másrészt Zwingli ós Oecolampadius is megjelentek, 13 fő hitcikkre nézve létre is jött a közös megállapodás, — főként a svájciak engedékenysége folytán; de az úrvacsorai tant illetőleg nem tudtak megegyezni. Zwingli a fennmaradt eltérés dacára is kész lett volna a két reformációt a barátság kötelékével összekapcsolni, de Luther a feléje nyújtott bókejobbot visszautasította e szavak kíséretében: »Ti más szellemtől vagytok áthatva.« (Ihr habet einen andern Geist!) Ez időtől fogva, ámbár a svájciak és a rajnavidéki német városok, Strassburg, Constanz stb. részéről Bucer ós Capito theológusok ezután is még több kísérletet tettek a kibékítésre, — a két reformáció két külön s legtöbbször egymással szemben éppen nem testvéries álláspontot elfoglaló egyházzá szervezkedtek s így maradtak Németországban egész 1817-ig, hazánkban ós több más országban mindekkorig, azzal a megjegyzéssel, hogy a XVI. század utóbbi felében a Zwingli-fóle reformáció hívei is csatlakoztak az ehhez különben is közel álló francia-svájci vagy Kálvin-féle reformációhoz. Kálvin János és a francia-svájci reformáció. A német-svájci kantonokból, de még inkább az új eszméket jó korán felkaroló Franciaországból Helvécia francia ajkú kantonaiba is behatoltak a vallásjavítási mozgalmak. Olivetan, Viret, különösen a Franciaországból már 1522-ben menekülő Far el Vilmos, lelkes apostolai voltak itt az evangéliumnak. Az egykori municipális jogait visszaszerezni kivánó Genf a XVI. század első harmadában erős harcokat vívott a felette fennhatósági jogot gyakorolt és továbbra is gyakorolni akaró savojai hercegi házzal, mely harcok alatt a genfi püspök és az előkelőbb papok, szerzetesek a város ellenségeinek ügyét támogatták, ellenben a hosszas háború költségeinek fedezéséhez vonakodtak hozzájárulni. Ezenkívül közülök egyesek erősen megbotránkoztató, erkölcstelen tettekkel rovatták meg magukat. Mely körülmények hatása alatt a középkori egyház iránti meghidegülés s a Farel ós társai által hirdetett evangeliomhoz való vonzódás egyre erősbödött; úgy, hogy midőn végre Genf függetlenségét az akkor már határozottan református vallású s a reformáció ügyét a hadjárat alatt is lelkén viselő Bern támogatása mellett kivívta, ekkor már a politikai tekintetben szabadokká lett polgárok vallási tekintetben is a régi bókoktól felszabadultaknak érezték