Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

kivonulni, húsz évig bolyongva szerte a hazában. Gyulafehérvár, majd Marosvásárhely testvéri szeretettel karolta fel őket, mint száműzött áldozatait a katonai erőhatalomnak. Alig tértek vissza 1687-ben, újra elűzték őket. A tanuló ifjúság előbb Vizsolyba, majd Gönczre vonult, végre Kassán találtak menedékhelyet, honnan 1703-ban tértek ismét vissza Patakra. Két év múlva a Széchényi országgyűlés rendéi visszaadták a sokat- szenvedett főiskolának régi szabadságát, birtokaival és jövedelmeivel együtt. Természetes, hogy a sárospataki anyaiskola sorsában osztozniok kellett azoknak a kisebb iskoláknak is, melyek a zemplémi, abauji, gömöri és borsodi egyházmegyékben fennállottak ós melyek Patakról kapták a szellemi irányt, Ilyenek voltak: a tolcsvai, bónyei, mádi, zemplómi, gálszócsi, helmeci, szerencsi, szentpéteri, újlaki stb. latin iskolák, melyekben az elemi ismereteken ós a gramatikán kivül tanították a syntaxyst, a poezist és a rhetorikát is. A harmadik híres anyaiskolája volt a ref. egyháznak Debrecenben. Ez még a reformáció korában keletkezett; de nagyobb hírnévre csak a XVII- dik században emelkedhetett, mikor felsőbb osztályokat szerveztek. A tizenhatodik század végén még csak egy rendes tanár, a rektor volt. Ennek vezetése és ellenőrzése alatt állottak ós működtek a collaborátorok, — segédtanárok — a preceptorok ós kántorok. A XVII-ik század elején az erdélyi fejedelmek karolták fel Debrecent. Ezek voltak a főpátronusok, akik anyagilag ós szellemileg támogatták az iskolát s egyúttal a tanulók ellátásáról is gondoskodtak. Bocskay István 1606-ban a debreceni harmincadból kétszáz forintot rendelt kiadatni a diákok részére. Báthory Gábor fejedelem a szepesi termények tizedét, Bethlen Gábor pedig a tokaji hegyen lévő principális szőlők jövedelmét rendelte a togátus diákok ellátására. I. Rákóczy György pedig 1635-ben úgy intézkedett, hogy azontúl egy debreceni tanárt az erdélyi fejedelmek fizessék. Barcsay Ákos ezért évenként 200 frt értékig menő kősót utalványozott ki e célra. Ezeket az adományokat jelentékenyen gyarapította Apafi Mihály fejedelem is, aki a tanárok részére évenként 3000 kősót, a tanulók részére pedig 2000 kősót rendelt kiutalványozni stb. Nem hiányoztak egyes magán jóltevők is. Kemény János özvegye, Lónyay Anna, a kősó árából évenként 50 frtot ós hegyközszentimrei birtokából a kilencedet, Szilágyságban lévő birtokáról pedig gabona- ós bortizedet örökre az iskolának adományozta. Bőkezű pártfogói voltak a Zólyomiak is: Dávid ós Miklós, kiknek jó példáját az egyes községek és egyházmegyék is követték. Igaz, hogy időközben károk is érték a debreceni iskolát; például Bethlen halála után ennek özvegye, Brandenburgi Katalin,