Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

szolgálatát tartja a történetíró főfeladatául. Ehhez képest a történelmi tények megállapításánál, minden pártirányzattól menten, részrehajlatlanul egyedül a történelmi igazság feltüntetésére törekedtek. Nem elégedtek meg azzal, hogy az egyháznak csupán drámai jelenetekben gazdag külső történetével foglalkozzanak. Igyekeztek behatolni az egyház belső életébe is; jelesül fel akarták tüntetni az egyházi közigazgatás lassú fejlődését, a lelkészek és tanítók működésének eredményét; és pedig nemcsak irodalmi harcokban, hanem a nép valláserkölcsi életében is. Mindezek festésénél szemük előtt lebegett a reformatio nagy művének lényege, mely a protestáns egyházak létét a történelem folyamán összefűzte a világosság, az igazság és a haladás eszméivel. Protestáns felfogás szerint a Krisztus tanán alapuló szellemi és erkölcsi haladás nem ellenkezhetik sem a tudományos kutatás és meggyőződés szabadságával, sem a modern civilisatio vívmányaival. E tekintetben elvi ellentétben állunk a katholicismussal, mely saját változhatlan vallási dogmáit és mysteriumait »egyedül üdvözítők«-nek hirdetvén, minden más vallásos felfogást elitélendő és üldözendő »eretnekség«-nek tart. Ezen téves felfogás idézte elő a türelmetlenség átkát: az üldözéseket és az ezekből következő megmérhetetlen szenvedéseket. E műnek figyelmes elolvasása — reméljük — mindenkit meg fog győzni arról, hogy a magyarhoni protestáns egyház a katholikus felfogással szemben nyomott egyház volt; de ezen szerencsétlen helyzetében is becsülettel megállotta helyét elveinek megvédelmezésében, mert az útjába gördített minden akadályok és üldözések dacára, figyelemre méltó tényezőjévé lett a valláserkölcsi élet emelésének és a hazai közművelődés és irodalom fejlődésének. Látni fogja minden