Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

ság, támaszkodva a német zsoldosokra, szedte el a protestánsok iskoláit, templomait és űzte világgá tanítóikat és papjaikat. Mindennapi dolog volt, hogy a városi lakosságnak protestáns részét kiszorították a magisztrátusból, s helyükbe csupa katholikusokat vagy egészen idegen egyéneket tettek, azért, hogy eltilthassák a protestáns iskoláknak a városok jövedelméből való segélyezését. Ellenben természetesnek találták, hogy a kath. iskolákat tisztán városi jövedelmekből tartsák fenn. Ilyen körülmények között a nyomorgatott protestánsok kénytelenek voltak saját erejükre támaszkodva, híveik áldozatkészségéhez folyamodni. De még itt is ezer akadálylyal kellett megküzdeniük; mert protestáns iskolákra még az önkéntes adományok szedését is betiltották azon ürügy alatt, hogy: az »adózó népet egyházi ós iskolai kivetésekkel ne terhelj ék.« Nem csoda, hogy az üldözések ezen gyászos korszakában, az előző században örvendetesen megszaporodott iskoláknak száma egyszerre nagyon megapadt. Csak néhány évtized alatt — írja Révész Imre — százakra ment a protestánsoktól elvett templomok és iskolák száma . . . s a bujdosó magyar református prédikátorok, tanítók ós deákok, sőt még egyházfiak és harangozok is, egyesülve néhol a bujdosók táborával, fegyverrel kezükben, melyeknek zászlóin eme jelszó állott: »Pro Deo et libertate!« Hadd álljon itt, a fentebbiek illusztrálására, néhány jelesebb iskolánk sorsának rövid szavakban való vázolása. I. Az ágostai hitvallású evangélikusoknak leginkább a felvidék jelesebb városaiban voltak kitűnő alsó és felsőbb iskolái. Ezek közt kivált Eperjes ós Pozsony; a Dunántúl pedig Sopron. Ezeknek sorsában visszatükröződött a többieknek képe is. Az eperjesi kollégium a tizenhetedik században, viszontagságos sorsánál fogva, a felvidék legnevezetesebb iskolája lett. A felsőin agy aroszági rendek ezt karolták fel leglelkesebben. Már az előbbeni század első felében nemcsak a népiskoláról, hanem felsőbb, úgynevezett latin osztályok felállításáról is gondoskodott a város. Az eperjesi evangélikusok igazgatókul rendesen a leghíresebb külföldi tanítókat hívták meg, és büszkék voltak arra, hogy a szomszéd városok némi irigységgel emlegették iskoláikat. A bécsi békekötés idejében a városnak vagyonosabb és előkelőbb része, a városi tanácscsal együtt, evang. vallású volt. A mostani ev. templomoknak nagyobb része e században épült. A hitbuzgóság leginkább az iskolák iránt tanúsított áldozatkészségben