Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

hogy átnézte és összehasonlította vele a helvét hitvallás cikkelyeit, a hollandi egyházak liturgiáját és kánonait is. Ezekből mindazt átvette, amit a magyarság lelkületével megegyezhetőnek talált, s egyöntetűen XXXVIII címre felosztva, fel is használta. De mindaddig nem merte közrebocsátani, míg a református egyház legkiválóbb embereinek bírálatát ki nem kérte. Először is közölte I. Eákóczy György fejedelemmel s ennek tanácsa folytán előterjesztette az 164:7-ben Kolozsvárott a tiszántúli és tiszáninneni magyarországi, valamint az erdélyi egyházi és világi atyafiak népes közgyűlésében. Azután, mivel ezen gyűlésen nem lehetett valamennyi ponton átmenni, folytatólag előterjesztette az 1648-diki országgyűlés végén a fejedelem elnöklete alatt Gyulafehérváron összeült református főrendeknek, harmadszor előterjesztette 1649-ben ugyancsak Gyulafehórvárott II. Rákóczy Györgynek is, aki tanácsosainak közbejöttével megtisztította a kánonokat mindazon pontoktól, melyek a rágalmazás gáncsainak tárgyul szolgálni látszottak. Végre előterjesztette ugyanez év június 12-ikóre Marosvásárhelyre összehívott zsinatnak, hol a két párthoz tartozó férfiaknak meghallgatásával létrejött kánonok újonnan felolvastattak ós az összes egyházi képviselők egybehangzó ítéletével, minden ellenmondás nélkül helybenhagyattak ós elfogadtattak. Ilyen hosszas ós alapos előkészület után jöttek létre azok az egyházi törvények, melyeket Geleji Katona István kánonainak neve alatt ismerünk. A kiváló szerző szemei előtt mint főcél az lebegett, hogy ez által a magyar reformátusok »egysége és közösségei fenntartassók ós megerősíttessék. Ezen cél elérhetése szempontjából nem tartotta szükségesnek, hogy minden egyes pont, a különleges viszonyok számbavétele nélkül alkalmaztassók. Megengedhetőnek tartja, hogy különböző idők és helyek követelményeihez képest, külön fegyelem és igazgatás nemével élhessenek az egyházak elöljárói ; de sértetlenül kívánja fenntartani minden körülmények között az egységet ós közösséget. E tekintetben hivatkozik a helvét hitrokonok hasonló nézetére, mely szerint azok — ámbár az úrvacsora kiszolgáltatásánál ós némely más dolgoknál saját egyházaikban különböző szertartásokat használnak — vallástanban ós hitben azért nem különböznek s ezért egyházaik egysége ós társulata szót nem bomlik. Nincs kétségünk — úgymond — hogy a mi egyházainkat is hasonló szabadságoknak élvezetében meg fogják hagyni minden felekezetieskedós nélkül bármily kegyes ós mérsékelt gondolkodású férfiak, kivált ha hazánk állapotát jól ismerik, melyben nem minden szabad nekünk, ami tetszik; s ha szabad volna is, nem mind