Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában
Az iskolákra folytonos éber gondja legyen az elöljáróknak, hogy a tiszta tudomány ós igaz kegyesség a szent iratokból, igazhitű jeles tudorok Írásaiból, a bölcsészet ós a latin nyelv pedig a klasszikus szerzőkből módszeresen taníttassanak. Az iskolák igazgatóinak meg kell hagyni, hogy a magyar egyházaktól elfogadott fegyelem ós kormányzati forma ellen az ifjúság lelkébe semmi be ne csempésztessék ós ezt a maguk idétlen megtámadásaikkal ne gyalázzák... Különben akik két- vagy háromszori megintés után is azt abbahagyni nem fogják, azok az egyházmegye vagy a körzsinat Ítéletével az iskolából gyalázatosan kirekesztetnek. Ugyancsak az iskolaigazgatók és bármely köztanítók az egyháztól, lelkipásztoraiktól ós espereseiktől függjenek, azok intéseinek szerényen engedelmeskedjenek. Szokott ós a lelkészjelöltökhöz illő, nem pedig valami külföldi vagy világi öltözetet használjanak. Ezeknek tanítványai a már hosszas használattal elfogadott iskolai öltönyt megkülönböztetés végett továbbra is megtarthatják. Mert csúf zavar és nevetséges dolog az, ha a tisztességes tudományok tanulói ruházatjuk által durva katonákká vagy a még kevésbbé tisztes és szennyes mesterségek folytatóivá alakíttatnak át. Az engedetlenek az egyház jótéteményeitől megfosztandók. Tanulóknak nyilvános szószékre lépni és szónokolni csak úgy engedtetik meg, ha szentül felfogadják, hogy magukat a szent szolgálatra elhatározták. Minthogy végre a jelesebb iskolákban a hittanhallgatók az Űrnapok virradatelŐtti óráin gyakorlat végett prédikálni szoktak, a zsinat nem tartja tanácsosnak, némi illedelmetlensóg miatt, hogy azok hallgatására a közrendűek, kivált pedig az ifjú nők ós hajadon leányok bebocsáttassanak. * * * Ezen kánonok megállapításán kívül a szatmárnómetii nemzeti zsinaton megjelent követek azt is elhatározták, hogy mindazon közórvónyű kánonok, melyek szerint a tiszáninneni és tiszántúli magyarországi, valamint az erdélyi református egyházak kormányozandók lesznek, összegyűjtessenek, hogy ez által is erősebb kapocs létesíttessék a rokon érzésű lelkek egyesítésére. Ezzel a munkával is G-eleji Katona Istvánt bízták meg mint olyat, aki leginkább volt jártas az egyház kormányzásában. Ő tehát kerek száz kánonba foglalta össze mindazt, amit az elődök régi kánonaiban Zepper ós más tudós hittanárok egyházszervezeti műveiben alkalmasnak és értékesnek talált. Természetes, 17*
