Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

Ezen zsinat határozatait Geleji Katona István erdélyi ref. püspök és a zsinat elnöke állította össze, melyeket 1649-ben már II. Rákóczy György fejedelem erősített meg s később a Lipót-féle diploma is érvényeseknek ismert el. Felette érdekes az az előszó, melyet Geleji Katona István »a jó indulatú olvasok« számára a szathmárnómetii zsinat munkálatainak határozott végzésekbe foglalt kiadása elé írt. Elmondja itt, hogy a zsinati munkálatokat és végzéseket az illető zsinati jegyzők feljegyzései szerint, a napok ós ülések sorrendjében, emlékezetnek okáért, sietve ós összevontan ő írta XXX. végzésbe. Ezeknek hitelességéhez szó nem férhet, mert azokat nemcsak a nagyságos fejedelem, hanem a tisztelendő tiszamellóki (most tiszántúli) szuperintendens, s általa a tiszántúli (most tiszamellóki) esperesek ós elöljárók, végre az erdélyi lelkészek is megbíráltak és Kolozsváron ünnepélyesen elfogadták. A dolog lényegére nézve csak azt említi fel, hogy a nagyságos fejedelem előtt a »presbiterium felallitasa« nemcsak nehéznek, de lehetetlennek látszott. Az akadékoskodok hiába állítják, hogy a presbiterek ezen fajtája az ősi ker. egyházban az apostolok kevés száma, örökös utazása és nagy elfoglaltsága miatt volt szükséges és hogy ennek szüksége csak akkor szűnt meg,' mikor az általuk szerzett egyházak igazgatására lelkészek rendeltettek. — Hiába mondják azt is, hogy a ref. hittudósok sem értettek egyet a diakonok, presbiterek és püspökök s ezek tiszteinek különbsége felől. Az egyházi atyák a presbiterek alatt csaknem mindenütt a tanítókat, vagyis a lelkipásztorokat értették. S végre is jobb és tanácsosabb, ha az egyházakat inkább maguk a szentírásban kellőleg jártas lelkipásztorok, mintsem a legtöbbnyire tanulatlan közemberek igazgassák. G. Katona István nem tartotta szükségesnek befoglalni minden egyes felszólalónak ítéletét. A tárgyalási napok ós ülések elkülönítését sem tartotta helyesnek; mert voltak olyan napok is, mikor például ő fenségének kissé késedelmes megérkezése miatt, majdnem semmit sem végezhettek. Sőt még a munkálatok sorrendjót sem tartotta meg mindenütt, mert nem tartotta helyesnek, hogy az egyneműek kevertessenek a különnemüekkel; de azért meghagyta a kiváló határozatoknak úgy számát, mint valódi értelmét. Erről minden jelen voltak tanúbizonyságot tehettek. » Minthogy pedig — úgymond — biztosan megtudtuk, hogy néhány hitvány lelkiismeretű ember, nemcsak a hazaiak, hanem az idegenek között is, ezen kevés munkálatról ós végzésekről különféle hamis ós meggyalázó híreket terjesztett: jónak láttam a fensó-