Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak
212 XT. A protestáns egyház külső története »messze elágazó összeesküvesrol« tett jelentést, minek következtében Eperjesen egy rendkívüli törvényszék felállítására nyert felhatalmazást oly utasítással, hogy a nyomozásban csak a már kiadott amnesztia után elkövetett bűntényekre szorítkozzék s az eljárás a magyar törvények szerint történjék. De a gonoszlelkű Caraffa túltette magát minden törvényen ós utasításon s emberi érzést mélyen sórtó' módon járt el. Az eperjesi piacot valóban mészárszékké tette, ahol ártatlan emberek teste vagdaltatott fel. A felvidéki protestáns családok mind gyanúban voltak, hogy Tökölyivel ós annak Munkácson körülzárt nejével összeköttetésben állanak. Hajmeresztő módon bánt velük: csupa gyanúra, egyszerű szóbeli vádra, a legártatlanabb emberek kínpadra vonattak. A kínpadon kiállhatatlan gyötrelmek között kicsikart vallomások, koholt levelek és egy elvetemült, evégett felbérelt nőnek tanúskodása elég alapul szolgált arra, hogy valaki halálra ítéltessék ós hogy Caraffa kezeit levágassa, testét felnégyeltesse, fejét karóra pelengórre szegeztesse. Eperjes városának és vidékének legelőkelőbb férfiai estek ily módon áldozatul. Keczer András, több országgyűlésen követ és Tökölyinek tanácsosa ; ennek fia, Gábor ós vejei, Zimmermann Zsigmond és Sárosy Márton; továbbá Raucher, Baranyai, Fleischhacker, Medveczky, Fej a, Schönleben, Radvánszky György ós más evangélikus vallású férfiak, kik 1685-ben amnesztiát nyertek s azóta semmiféle mozgalomban részt nem vettek, a hóhér kezébe kerültek; csontig marcangoltattak, elevenen süttettek; és főbbjeik, mivel a hozzájuk küldött jezsuiták térítő szavaira nem hajoltak, ingó ós ingatlan javaik elvesztésén kívül, mások rettentő példájára, jobb kezüknek előleges levágása után lenyakaztattak, felnégyeltettek s testdarabjaik a város különböző részein kifüggesztettek. Sokan csak gazdagságuk miatt fogattak el s megkínoztatván, nagy összeg pénzért szabadon bocsáttattak. Hiába szólaltak fel egyes bátrabb férfiak, hiába a vármegyék: a császár csak akkor szüntette meg a gyalázatos mészárlást, midőn már a nádor, a horvát bán ós a haditanács elnöke is megsokalták ez üzelmeket s kívánták azok beszüntetését. Caraffa sötét lelke és szennyes keze a Felvidék rémévé lett; de a császár, jóllehet utólag kitűnt a szerencsétlen áldozatok ártatlansága, nem büntette meg, sőt magasabb ranggal és állással jutalmazta, így szennyezte be Leopold a török fölött kivívott győzelmek fényét; így lett az ország öröme a protestánsok újabb siralmainak forrásává! 1 1 Az eperjesi vórtörvényszéket Rezik János eperjesi tanár írta meg >Theatrum publicum lanienae Eperiensis« című művében; történeti korrajznak dolgozta föl K. Papp Miklós »Caraffa és az eperjesi vértörvényszék* címen. (Pest, 1863.)
