Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

ezekből alkottatott a XXV. ós XXVI. törvénycikk, mely a vallásügyről a következőket határozza: Mivel a vallás szabad gyakorlata, mely már 1606-ban a bécsi béke által megadatott, a lefolyt mozgalmak alatt némelyek által megháboríttatott: tehát azon békekötés 1. cikke itt megerősíttetvén, a vallásgyakorlat — a földesuraié jogainak épségben tartása mellett — mindenkinek mindenhol az országban az 1608. koronázás előtti I. t.-cz. szerint szabadon hagyatik. — A hitszónokoknak, iskolatanítóknak, kik vagy száműzettek, vagy bizonyos kötelezvény miatt hivataluk teendőit nem teljesíthetik, az országba való szabad visszajövetel, vallásuk szabad hirdetése és szabad gyakorlata megengedtetik, megsemmisíttetvén adott térítvényeik. — Az ország lakói vallásuk szabad gyakorlatában ezentúl semmikóp ne háborgattassanak. — Az ágostai és helvét hitvallásuak pedig vallásukkal ellenkező szertartásokra ne kényszeríttessenek. — Az ágostai ós helvét hitvallású lakosok által épített templomok, ha még kath. szertartás szerint fel nem szenteltettek, nekik átadassanak. Ezentúl ne történjék templom-, iskola- vagy paplak-foglalás. A protestánsok különösen sérelmesnek találták a »földesúri jogok sérelme nélkül« záradékot; tiltakoztak is ellene, de hiába, így végződött a híres soproni országgyűlés, mely, amint nem volt képes kielégíteni az ország politikai szükségeit, éppen úgy nem nyugtathatta meg a protestánsokat sem. Azt sem kell hinni, hogy most már béke, nyugalom tért vissza a felzaklatott országba. A kath. klérus, mely már megszokta a türelmetlenséget, most sem akarta elfogadni a vallási egyenjogúságot. Hozzájárult a protestánsok helyzetének kedvezőtlen alakulásához az is, hogy Tököly egymásután veszítette el a csatákat s a török, aki Tököly háta mögött állott, szintén több győzelmes csatában megveretett. Midőn Tököly szerencsecsillaga ekként elhomályosult, Leopold kormánya a helyzetet a protestánsok újabb üldözésére használta fel. A bujdosókon, Erdélyen és a protestánsokon véres bosszút állott. Oly tettek, oly események színhelyóvó tette az országot, melyeket a történetíró szeretne kiszakítani egyházunk történetéből. Alig hangzott fel az öröm Buda visszavétele fölött, felújult ismét a vallási üldözés és pedig oly embertelen módon, mely sok tekintetben a gályarabokon elkövetett kegyetlenkedést is felülmúlja. Az 1681-iki törvény végrehajtásának címén 1686 óv őszén Csáky István kassai főkapitány a felvidéki szabad királyi városokban, nevezetesen Eperjesen, Lőcsén, Késmárkon, Bártfán ós Nagybányán elszedte a protestánsok templomait és pedig dacára annak, hogy ezek szerződésileg biztosíttattak vallásuk szabad gyakorlatáról. A nyakukra küldött idegen zsoldos csapatok feje, gróf Caraffa Antal