Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

mind a nemesek ós lelkészek, mind a hajdúk ós katonák nagy bizalommal viseltettek iránta. De éppen ez nem tetszett Bécsben. Esterházy Miklós nádor, azt vetvén okul, hogy Rákóczy a magyar király beleegyezése nélkül vállalta el a fejedelemséget, mindent megtett megbuktatására. »Nem hagyom, úgymond, megtollasodni repülésig, hanem míglen csak pehes, addig eló'zöm meg.« Ferdinánd beleegyezett, hogy a nádor fegyveres eró'vel semmisítse meg Rákóczy fejedelemségét. De ez nem sikerült, mert Rákóczy győzedelmesen ellentállott ós a nádor kénytelen volt Kassán békét kötni. Amíg ezek Erdélyben történtek, addig Ferdinánd, Magyarországon sok halasztás után,1630ban Sopronba országgyűlést hivott össze, melyen azonban a vallás ügyét ós a sérelmeket mellőzték. Németországban ez idő alatt rosszra fordult a protestánsok sorsa.. — Wallenstein zsoldos csapatai elborították felső Németországot, pusztítva mindent, ami útjukban állott. A levert protestánsok szorongva néztek a jövő elé, mígnem Gusztáv Adolf, Svédország vitéz és vallásos fejedelme, egy kis lelkes hadsereggel megjelenvén Pomeránia partjain, új fordulatot adott a háborúnak. A nép midenütt szabadítójakónt fogadta, de a csatlakozásra szólított protestáns fejedelmek, ezek között I. Rákóczy György is, eleinte I. RÁKÓCZY GYÖRGY.