Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

haragját is magára zúdította, menekülnie kellett s 1613 október 27-én a hajdúk ölték meg Nagyváradon. A feslett életű Báthory Gábor helyébe egy komoly, tehetséges, jellemes ós tevékeny férfiú ült a fejedelmi székbe Bethlen Gábor személyében. Bethlen fellépésével Erdélynek legdicsőségesebb kora következett be. Senki sem küzdött oly erős meggyőződéssel ós oly fáradhatatlan buzgalommal ezen kis ország függetlenségéért, mint Bethlen Gábor. A politikai szabadság soha sem volt oly szoros összefüggésben a vallási szabadsággal, mint ezen fejedelem uralkodása alatt. Kora ifjúságától fogva a közügyek terén mozgott: mint bátor katona, mint fejedelmi tanácsos ós éleseszű államférfiú. Bocskayt egykor ő ajánlotta maga helyett fejedelemnek és most a szerencsétlen Báthory által okozott közveszóly idején ismét feléje fordult a közbizodalom. Október 23-ikán egyhangúlag fejedelemmé választották az erdélyi rendek. A fejedelmi conditiók között, melyeknek megtartását esküvel kellett fogadnia, ott volt a legelső helyen a vallás kérdése is e szavakkal: »Hogy minden rendeket személyválogatás nélkül szabadosan megtart religiójokban és annak szokott exercitiumába az articulusok tartása szer ént.« 1 Midőn Bethlen a politikai küzdőtérre lépett, szemben látta magát egy megrögzött politikai áramlattal, melynek leghatalmasabb szövetségesei mindenkor a római katholikus főpapok valának. A bécsi kormánynak ós a katholicizmusnak érdekei közösek voltak. Innét van, hogy a nemzetben a kormány elleni indulat a római katholikus egyház elleni gyűlölettel együtt fejlődött; innét van. hogy Bethlen, midőn a bécsi kormány ellen fellépett, ugyanakkor BÁTHORY GÁBOR ALÁÍRÁSA. 1 Szilágyi S. Erdélyi országgyűlési eml. VI. 358. 1.