Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - X. Bocskay István felkelése, a bécsi béke s ennek az ország törvényeiközé beiktatása (1608)

fellépésre kényszerítette. Ezek mellett a prágai udvar is, a magyarországi főpapok is, élükön a most már esztergomi érsekké és királyi helytartóvá kinevezett Eorgáoscsal, oly intézkedéseket tettek, oly erőszakoskodásokat követtek el, melyekkel a bécsi békének úgy a magyar nemzet, mint a protestánsok szabadságára vonatkozó pontjait teljesen figyelmen kívül hagyandóknak tüntették fel, s melyekkel a pislogó tüzet mindenfelé élesztették. Ily körülmények között Mátyás, hogy véget vessen e szégyenletes állapotnak s hogy megakadályozza a lázadás kiütését, Rudolf tudta nélkül országgyűlést hirdetett Pozsonyba 1608 elejére, az örökös tartományok rendéit pedig, amelyek között szintén nagy II. MÁTYÁS KIRÁLY. (Bél Mátyás Netitiájának metszete után.) számmal valának a vallási zaklatások ellen segítséget keresők, a magyarokhoz való csatlakozás és biztosok kiküldése céljából pár héttel előbb összehívta. Rudolf a pozsonyi országgyűlést, amint, értesülést nyert róla, azonnal betiltotta, de az ennek dacára összeült, megkezdte a sok sérelmi ós kivált vallási ügyek tárgyalását. Mátyás igyekezett eljárását Rudolf előtt is, a német birodalmi rendek előtt is igazolni, de miután mindez sikerhez nem vezetett, fegyveres erővel indult számos magyar főúr és magyar vitéz kíséretében Csehországba és mikor már Prága felé közeledett, az ellentállásra készületlen és tehetetlen Rudolf átadta neki a magyar koronát, átengedte Morvaországot. Nagy öröm támadt erre a magyar táborban. Thurzó György és Lépes Bálint az uri rend ós az egész ország nevében azonnal üdvözölték Mátyást, mint