Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - X. Bocskay István felkelése, a bécsi béke s ennek az ország törvényeiközé beiktatása (1608)

voltaképpen Bocskay tartotta fenn, s ő segítette ebbe vissza Zsigmondot két ízben is. Családjában hagyományos volt a Habsburg-pártiság. Rudolfnak is hű embere volt ő; éppen ezért, midőn attól Zsigmond elfordult s Erdélyt Báthory Endrének adta át, szakított Zsigmonddal s az ekkor uralkodóvá lett párttal, de viszont e párt, valamint kissé később a Székely Mózes, majd a felkelt nemesség pártja Bocskayt megnótázta, vagyis a hűtlenség bűnében marasztalta el, jószágait lefoglalta. Ekkor Bocskay Rudolf udvarába ment s erdélyi ügyekben ezt szolgálta tanáccsal, de amikor egyszersmind jó alkalma volt Rudolffal s ennek léha, kapzsi, jellemtelen udvaroncaival közelről megismerkednie. E szolgálataira való tekintetből a király intézkedett (1599), hogy Bocskaynak biharmegyei jószágait ne bántsák; 1604-ben pedig erdélyi birtokait is visszaadatta. Dacára azonban a Prágából iránta tanúsított jóakaratnak, nem érezte magát biztonságban Bocskay sem erdélyi, sem biharmegyei jószágain. Básta is, Barbián is könnyen találtak okot a gazdag zsákmánnyal kecsegtető magyar főurak megtámadására; amint hogy Barbián le is foglalta, Bocskay tiltakozása ellenére, a biharmegyei tizedet. Amiatt pedig, hogy ez megtagadta a Barbián által követelt 20.000 forintnyi országos kölcsönt, nagyon is magára vonta Barbián haragját. De azért mikor az erdélyi menekültek, a fejedelemség felajánlása mellett felhívták a felkelés zászlajának kitűzésére, részint mivel erős érzéke volt a törvényesség iránt, idegenkedett a jognak fegyverrel kelni védelmére, részint mivel a körülmények latbavetóse után a felkelésnek szerencsés kimenetelét nem remélte, a hozzá intézett felhívást Bethlenhez küldött levelében, indokainak elősorolása mellett, visszautasította. Bocskaynak e. levele a király zsoldjában állt hajdúknak Lippánál a török előőrsök ós az ott levő erdélyi menekültek ellen intézett sikeres megtámadása következtében, sok más zsákmánnyal ós Bethlen Gr. ruhájával együtt a hajdúk kezébe került s ez úton tudomást nyert arról Barbián is, a váradi kapitány, Concin is. • Ez utóbbi azon az alapon, hogy az erdélyi menekülőkkel levelezett Bocskay, ezt lázadónak nyilvánította, megrohanta hadaival ennek jószágait, kezére kerítette Szent-Jobb várát, azután Kereki ellen indult; ez alól azonban, segítségére menvén a vár kapitányának 300 hajdú, véres fejjel kellett visszavonulnia. Ekkor Concin Barbiánhoz fordult segítségért, aki kapva kapott a rég várt alkalmon és most már minden oldalról szedte össze fegyvereseit, s készült Bocskayt »ő felsége ágyúival és emberei által« — mint maga mondja — sólyomkői várában megtámadni. így azután