Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - X. Bocskay István felkelése, a bécsi béke s ennek az ország törvényeiközé beiktatása (1608)

X. Bocskay István felkelése, a bocsi béke s ennek az ország törvényei közé beiktatása (1608). Az 1604-ik év tavaszával bizonyára válságos idők következtek be úgy a nemzetre mint a protestáns egyházra. Felvetődött mindkettőre nézve a »lenni vagy nem lenni« kérdése. E kérdésre békés úton kedvező felelet nyerését nem remélhették. Eleget kértek, könyörögtek a királynál s ennek helyettesénél; eléggé feltárták igazaikat a közelebb berekesztett országgyűlésen. Sehol sem találtak kedvező fülekre. De a nemzet kezében még ott volt az utolsó ütő-kártya, az arany-bulla által biztosított ellentállási jog. S csakugyan a felsőmagyarországi rendek kevéssel az 1604-ben hozott törvények kihirdetése után Kassán összegyűltek s a szepesi kamara előtt tiltakozva, kijelentették, hogy a XXII-ik cikkelyt törvénynek el nem ismerik semmikópen, Gálszécsen tartott gyűlésükből pedig erős szemrehányást tettek Barbiánnak a vallásháborításért s midőn az némileg meghökkenve, azzal válaszolt, hogy »magamtól semmit sem cselekedtem, csak szolga vagyok,« figyelmeztették, hogy ők a fegyveres önvédelem terére lépnek, ha támadásait folytatja. És nemcsak ők, így vélekedett. így érzett minden jó hazafi s velük együtt minden jó protestáns. Igen ám! De ki vezesse őket az önvédelem terére ? Ki rántsa ki először a kardot, hogy az diadallal legyen forgatható ? A török hódoltságba menekült erdélyi főurak, közöttük az ekkor még fiatal Bethlen Gábor, Bocskay Istvánra vetették szemüket. Kismarjai Bocskay István (szül. 1557.) Erdély egyik leggazdagabb főura, széles látókörű s az 1595-ik óv, vagyis az oláhok ellen vezetett hadjárat óta hadvezéri babérokkal is ékesített államfórfia volt. Ifjú korában néhány évet Miksa király udvarában töltött; ennek halála után visszatért Erdélybe, hol reá, kivált az időtől fogva, hogy nővérének fia, Báthory Zsigmond Ült a fejedelmi székbe, fontos hivatás várakozott. Ennek trónját