Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció

külföldi zsoldosok garázdákodása következtében e szerencsétlen országra zúdult; azt a nyomort, mely a sok vérontás, gyújtogatás, rablás, fosztogatás, a ragályos pestis és a rendkívüli éh-inség követ­keztében az országot elárasztotta. E világi bajokhoz járultak leg­közelebb — mondja a felirat — a vallási háborgatások', a protes­tánsok templomainak, egyházi javainak elraboltatása, lelkészeiknek gyalázatos módon elűzettetóse ós azok helyébe oly papok rendelte­tése, kik a híveket lelkiismeretükben megháborítják. Minthogy pedig a vallásnak ilyetén megzavarása csak gyűlöletet, szakadást idéz elő, holott az ország helyzete azt kívánná,] hogy keresztyéni indu­lattal közös ellenségük, a török ellen szövetkezzenek, kéri »Magyar­ország karainak ós rendéinek többsege« a vallási sérelmek meg­szüntetését. Mátyás főherceg, ki a királyi korlátlan hatalom megszerzése és a protestantizmus megsemmisítése iránti törekvéseket illetőleg egy húron pendült ugyan királyi bátyjával, de aki másfelől ez idő­ben már azon meggyőződésre jutott, hogy Rudolf esztelen s erő­szakos intézkedéseivel nem csak saját trónját, de az egész uralkodó­ház érdekeit veszélyezteti s aki erre és a beállható, pár óv múlva be is állt változásokra, országos mozgalmakra való tekintetből, a protestáns rendek jóindulatát is a maga részére biztosítani akarta, a hozzá intézett feliratra kicsinyes és kitérő választ adott. A ren­dek új feliratot nyújtottak be hozzá, melyet azután akarva nem akarva felterjesztett Prágába. Ezek után az országgyűlés hozzá­fogott a királyi propoziciókban foglalt ügyek tárgyalásához. Miután azonban a protestáns rendek más oldalról is, de különösen Kassa s a felvidéki városoknak Prágában időző követei titkon küldött levelei­ből meggyőződtek, hogy feliratukra Prágából választ nem nyerendenek, Istvánffy Miklós nádori helytartó előtt, maguk és küldőik nevében ünnepélyesen óvást emeltek vallásügyi jogos kívánságaik megtaga­dása miatt és kijelentették, hogy minden vallásháborítás és templom­foglalás ellen élni fognak törvénybiztosította jogaikkal. A király válasz nélkül hagyta a protestánsok feliratát, hanem az országgyűlés által hozzá szentesítés végett felterjesztett 21 tör­vónycikkelyhez Mátyás főhercegnek, Forgács püspök sugalmazása folytán készült s az utolsó órában érkezett előterjesztése értelmében 1 önkónyüleg egy új cikkelyt csatolt, az annyira nevezetessé lett XXII. törv. cikkelyt. Ebben elmondatik, hogy ő felsége, követve elődeinek, úgy a római császároknak, mint a magyar királyoknak példáját, a rómaikatholikus hitet vallja, s azt, mint más országaiban, ' L. Károlyi Á.: »A XXII Articulus« c, munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents