Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció
hogy a jezsuita nevelés a vallási türelmetlenség szellemével mily mértékben árasztotta el növendékei lelkét. A jezsuita nevelésnek e fonák iránya s ádáz hatása, valamint a jezsuiták más téren való működésének is az eredménye Rudolf uralkodásának kezdetén kevéssé volt még ismeretes a magyar nemzet előtt. De az a kevés is, amit ez róluk egyelőre hallott s amit azoknak első apostolaitól tapasztalt, elég volt, hogy idegenkedjék tőlük, ellenezve azoknak az országba betelepítését. Oláh Miklós tett először kísérletet a jezsuitákkal, kieszközölvén ezek betelepítésére Ferdinándtól az engedélyt s egyszersmind azok részére a széplaki apátságot 1560-ban; de miután sem Miksa, sem a nemzet nem viseltetett irányukban rokonszenvvel* s miután nagyszombati társházuk is leégett, 6 óv múlva elhagyták az országot. Pár évtizeden át ment volt tőlük hazánk. Azonban midőn Draskovich György kalocsai érsek s győri püspök a római katholikus egyháznak, de egyszersmind Rudolfnak is ez egyik túlbuzgó s az új naptár behozatala mellett erősen fáradozó híve a bíbornoki süveget elnyerte ós ennek első feltevése alkalmával Ernő, Mátyás és Miksa főhercegeket Bécsben fényesen megvendégelte (1586), ez ünnepély emlékére a főhercegek közbenjárásával Rudolfnál kieszközölte, hogy a jezsuitákat újból betelepíthesse az országba. Rudolf, ki ezt megelőzőleg is a jezsuiták hálójába került s bennük politikai ós vallási törekvéseinek legkiválóbb előmozdítóit ismerte fel, a betelepülhetósi engedély mellett megajándékozta őket az ekkortájt üresedésbe jött túróci prépostság javaival is, egyszersmind külön királyi iratokban hathatósan ajánlotta az új rendet több püspöknek és főispánnak. A jezsuita rendnek ez újból behozatala, de különösen a prépostsági javakkal való megajándékozása azonnal erős súrlódásokra szolgáltatott okot az 1587 végére összehívott országgyűlés ós a király között s okozójává lett az országgyűlés végén a király egyik alkotmányellenes intézkedésének. Az országos rendek ugyanis eléggé előzékenyek voltak a királyi propoziciókra adott válaszukban a katholikus egyház iránt, felkérvén ebben a fejedelmet, hogy az elzálogosított egyházi javakat váltsa ki ós adja át az egyházi rendnek, de másrészt hozzátették, hogy az idegeneknek adományozott javakat vegye vissza és adományozza érdemes magyar papoknak, a túróci prépostságot pedig adja egy új prépostnak, a hiteles hely visszaállításának kötelezettségével. Azonban a király helyettese, Ernő főherceg, midőn a magyar és német tanácsosokkal a szentesítés alá terjesztendő törvénykönyv szerkesztésével foglalkozott, a túróci prépostságra nézve kijelentette, hogy azt a király nem adományozhatja senkinek, mert azt már a nagyszombati jezsuitáknak engedte át.
