Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció

sultság erősbödésével hovatovább meglesz káros hatása is; de egyelőre nagy szolgálatot tett Rómának s a reformáció által oly erősen megingatott középkori egyháznak. A helyreállított egység erőt adott a római egyháznak, és midőn a XVI. század vége felé megújult erejének érzetére ébredt s midőn a politikai küzdelmek mezejón is hatalmas támaszokra vélt találhatni, megkezdte a római egyház Nyugot-Európa majd mindegyik államában az ellenreformáció ádáz munkáját. A hazai katholikus főpapság e támadásával szemben éppen nehéz helyzete volt a magyarországi protestáns egyháznak. Három egymással ellenséges lábon álló világi fejedelem fennhatósága alá tartoztak a hazai protestánsok s már csak e körülménynél fogva sem küzdhettek volna közös erővel a közös ellenség ellen; három főbb, egymással versengő, egymás meggyengítésére vagy éppen megsemmisítésére törő felekezetre (lutheri, kálvini, unitárius) voltak szétszakadva; az ugyanazon felekezet híveit sem foglalta együvé semmiféle külső erősebb kötelék, mindegyik egyházkerület, sőt némely vidékén az országnak minden egyházmegye (tractus vagy senioratus) egymástól független, önálló testületet képezett ; az egyes felekezetek körében is néha mérges vitákat előidéző hittani vagy egyéb kérdések merültek fel. Például az ágostai hitvall. egyház kebelében a nyolcvanas évek kezdetén erős meghasonlást idézett elő azon kérdés, hogy a Németországon készített »Egyseg-alakzatot« (Formula concordiae-t) aláírhatják-ó a lelkészek avagy nem? De már ezt megelőzőleg is ki enyhébben ragaszkodott az ágostai hitvalláshoz, inkább Melanchtonnak s a filippistáknak lóvén híve, ki szigorúbban, vagy talán túlszigorúan. A világ szerint tekintélyes, hatalmas, gazdag róm. kath. főpapság dárdadöfései ellenében az apostoli egyszerűségben, szegénységben ós sokszoros zaklattatások között munkálódó prédikátorok paizsa mi védelmet sem nyújtott; a gazdag és hatalmas protestáns főurak pedig, kik előbb a vallásjavítási eszmék behozatala, meggyökereztetése, az evangéliumot prédikálok pártfogása tekintetében oly áldásos szolgálatot tettek, s kik az egyetemes papság elvéből folyólag az evangéliomi egyháznak világi fegyverekkel lett megtámadtatásakor hivatásos megvódelmezői tartoztak volna lenni, az ország ekkori szerencsétlen helyzetének gyógyítása és az ostrom alá vett alkotmány megvédelmezóse érdekében kifejtett munkásságuk, küzdelmeik, az előttük lebegő politikai célok, néha önző érdekeik miatt kevés erőt fordíthattak az Úr Sionának megvódelmezésére. A két fél nem egyenlő fegyverekkel küzdött s nem egyenlően kedvező hadi állásból; érthető, ha az evangeliom harcosaira csakhamar gonosz idők következtek.