Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció

sultság erősbödésével hovatovább meglesz káros hatása is; de egy­előre nagy szolgálatot tett Rómának s a reformáció által oly erősen megingatott középkori egyháznak. A helyreállított egység erőt adott a római egyháznak, és midőn a XVI. század vége felé megújult erejének érzetére ébredt s midőn a politikai küzdelmek mezejón is hatalmas támaszokra vélt találhatni, megkezdte a római egyház Nyugot-Európa majd mindegyik államában az ellenreformáció ádáz munkáját. A hazai katholikus főpapság e támadásával szemben éppen nehéz helyzete volt a magyarországi protestáns egyháznak. Három egymással ellenséges lábon álló világi fejedelem fennhatósága alá tartoztak a hazai protestánsok s már csak e körülménynél fogva sem küzdhettek volna közös erővel a közös ellenség ellen; három főbb, egymással versengő, egymás meggyengítésére vagy éppen megsemmisítésére törő felekezetre (lutheri, kálvini, unitárius) voltak szétszakadva; az ugyanazon felekezet híveit sem foglalta együvé semmiféle külső erősebb kötelék, mindegyik egyházkerület, sőt némely vidékén az országnak minden egyházmegye (tractus vagy senioratus) egymás­tól független, önálló testületet képezett ; az egyes felekezetek körében is néha mérges vitákat előidéző hittani vagy egyéb kér­dések merültek fel. Például az ágostai hitvall. egyház kebelében a nyolcvanas évek kezdetén erős meghasonlást idézett elő azon kérdés, hogy a Németországon készített »Egyseg-alakzatot« (Formula concordiae-t) aláírhatják-ó a lelkészek avagy nem? De már ezt megelőzőleg is ki enyhébben ragaszkodott az ágostai hitvalláshoz, inkább Melanchtonnak s a filippistáknak lóvén híve, ki szigorúbban, vagy talán túlszigorúan. A világ szerint tekintélyes, hatalmas, gazdag róm. kath. főpapság dárdadöfései ellenében az apostoli egyszerűségben, szegénységben ós sokszoros zaklattatások között munkálódó prédikátorok paizsa mi védelmet sem nyújtott; a gazdag és hatalmas protestáns főurak pedig, kik előbb a vallásjavítási eszmék behozatala, meggyökereztetése, az evangéliumot prédikálok pártfogása tekintetében oly áldásos szolgálatot tettek, s kik az egye­temes papság elvéből folyólag az evangéliomi egyháznak világi fegyverekkel lett megtámadtatásakor hivatásos megvódelmezői tar­toztak volna lenni, az ország ekkori szerencsétlen helyzetének gyógyítása és az ostrom alá vett alkotmány megvédelmezóse érdeké­ben kifejtett munkásságuk, küzdelmeik, az előttük lebegő politikai célok, néha önző érdekeik miatt kevés erőt fordíthattak az Úr Sioná­nak megvódelmezésére. A két fél nem egyenlő fegyverekkel küzdött s nem egyenlően kedvező hadi állásból; érthető, ha az evangeliom harcosaira csakhamar gonosz idők következtek.

Next

/
Thumbnails
Contents