Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

ós házának politikai érdekeit a hitfelekezeti érdekért soha sem kockáztatta, sőt ezeket amazokért feláldozni percig sem habozott. Midőn fiát, Rudolfot az 1572-iki országgyűlésen királylyá koronázták, előzőleg azt kivánta tőle, hogy katholikus módon, legfeljebb magánlakásán gyónjon és áldozzék, de nyilvánosan, tekintettel az ország lakosságának többségére, két szín alatt vegye fel az úrvacsorát; vagyis űzzön játékot a szentséggel. Néha, mint láttuk, az ágostai hitvallás igaz hívének vallotta magát, s annak vallóit hathatósan védelmezte, másszor meg, a pápa kegyét megnyerendő, azt a tanácsot adta a protestánsoknak, hogy maradjanak inkább a régi egyházban. A pápához intézett leveleiben ismételve biztosította azt, hogy minden igyekezete, faradsága és gondja oda irányul, hogy megtartsa az igazi hitet Magyarországban, hol az sokféleképpen el van nyomva. Uralkodásának utolsó pár óvóben pedig erősen munkálódott egész következetességgel azon, hogy a római egyházat a protestánsok ellen indítandó harcra képessé tegye. De ám vezérelték legyen Miksát bármely érdekek ós indokok a vallás ügyében tett intézkedéseinél, a protestánsok hálával eltelten tekintettek vissza az ő uralkodására, melynek végeztével nagyon szomorú idők következtek úgy a magyar nemzetre, mint a hazai protestáns egyházakra. Kitört a vihar, mely megsemmisítéssel fenyegette a nemzetet is, ennek alkotmányát és szabadságát, de a tiszta evangeliomot is. Megindult egész erővel, szerte az egész országban az ellenreformáció.