Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

Fehérvárra egy nagyobb szabású zsinatot, jobban mondva hitvitázó gyűlést hirdetett, mely a fejedelmi palota nagytermében folyt le s tíz napig tartott, a melyen jelen volt szakadatlanul a a király is Csáky kancellárjával, Békés Gáspár kamarással s az udvar összes főemberei vei; jelen voltak továbbá részint mint fejedelmileg kinevezett vitázok, részint mint közbírák avagy mint hallgatók a János fennhatósága alá tartozott lutheránusoknak, kálvinistáknak ós háromságtagadóknak püspökei és kiválóbb hittudósai. A kálvinisták, élükön Meliussal, úgy hitték és állították, hogy sikerült ellenfeleiken diadalt aratniok, hiszen többször elakasztották Blandratát is, ki azután azzal iparkodott magát kivágni, hogy ő nem hit-, hanem orvostudor, és Melius sietett is e vita lefolyását megírni és közzétenni; de másrészt az ellenfelek gondolni sem akartak derekuk beadására, annyival is inkább nem, mert ekkor már a királynak hozzájuk hajolása eléggé sejthető volt; így azután a vitát 10 nap múlva, az egyesülés reményének teljes meghiúsulásával, a király azon parancsa rekesztette be, hogy a hittudósok egymásnak akár nyilvánosan, akár magánosan szidalmazásától szigorú büntetés terhe alatt tartózkodjanak, mert nem keresztyén papokhoz illő egymást gyalázattal illetni; másfelől azonban arra engedélyt adott a király, hogy országában vitatkozás végett ezentúl is szabadon összegyűlhessenek s a mérséklet határai között mindenki azt taníthassa, ami neki tetszik. Össze is gyűltek mindjárt a következett évben (1569 október 20.) N.-Váradon s pedig magának a királynak majdnem parancsolólag hangzó felhívására, megjelenvén ezen ismét maga a király is »az országbeli Nagyságos urakkal — mint Dávid F. írja — és minden udvara népével és minden sereginek nemes és vitézlő hadnagyaival ós vitézivel, és egyéb nagy sok jamborokkal«. A vita a király által elnökül vagy moderátorul kinevezett Békés Gáspár vezetése alatt hat napon át folyt, ismét az előbbi eredménnyel, t. i. a felek ki nem békülésóvel, de mégis azzal a különbséggel, hogy itt inkább a király s különösen a Békés Gáspár által nyíltan pártolt háromság-tagadók érezhették magukat győzteseknek.

1 A váradi hitvita után rohamosan terjedt János király alattvalói között — de a szászok kivételével — az egységhivők, vagy mint a XVI. század végóig nevezték Erdélyben, a Dávidisták fele1 Lásd a Nagy Lajos és Simén Domokos által 1870-ben »A nagyváradi Disputatio« című igen érdekes s az egész vita tartalmát és lefolyását részletesen feltüntető munkát, és Balogh Ferenc >A magyar protestáns Egyháztörténelem reszletei« című művének 109—113. 1.