Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

plébánosa volt, de 1552 táján Mveivel együtt odahagyja a katholikus egyházat. A széki zsinaton (1553) diadalt aratva tör lándzsát Stancarussal, 1555-ben Kolozsváron lép fel mint lutheránus lelkész és hittudós, a papság ós a nép legnagyobb részét csakhamar megnyeri a lutheri vallásjavításnak, az általa vezetett nép a szerzeteseket elűzi, a katholikus templomokat az evangélium prédikátorai előtt feltárja, majd a nyomain haladók német- és magyarajkú evangélikus gyülekezetekké alakulnak, a magyarajkuak a Kolozsvár vidékén volt evangélikusokkal együtt Dávidot püspökükké választják 1556-ban. Három éven át ő az egyik fővédelmezoje Erdélyben a németországi reformációnak a Kálmáncsehi által oda is bevitt helvét reformációval szemben, de már 1559-ben Meliushoz csatlakozik s Nagyváradon együtt készítettek egy, a kálvini tanokat a főbb vonásokban körvonalozó munkácskát. Ez időtől fogva Kálvin harcosakónt működik, de emellett a két irányban kifejlődött reformációnak, más szóval a lutheránus szászok ós kálvinista magyarok egyesítésén is buzgón munkálkodik, megkísérelvén ezt különösen — mint fentebb említettük (90. 1.) — az enyedi zsinaton (1564), ahol azonban az eredmény a két protestáns egyház egyesülése helyett határozottan különszakadás lett s hol ennek bekövetkezte után Dávidot a kálvinisták püspökükké választották. De már ekkor, vagy valamivel későbben éreztette hatását Dávid lelkében a Blandrata által behozott áriusi kovász és 1565-ben erős összeütközésbe jön egyik hittudós társával, a kolozsvári iskola igazgatójával, Károli Péter-vei, ki mint buzgó kálvinista, a szentháromságról szóló tant buzgón védelmezte az ifjúság előtt; a tordai zsinaton 1 pedig már nyíltan kijelentette Dávid a Socin-féle tanokhoz való ragaszkodását (1566 március 15), még nyíltabban az ez évi április 24—27-én a II. János jelenlétében tartott gyulafehérvári ós marosvásárhelyi vallási vitákon; hű bajtársakkónt, lelkes harcosokként csatlakozván ekkor már hozzá volt kálvinista tiszttársai közül Heltai, a kolozsvári, Óvári Benedek, gyulafehérvári iskolaigazgató, Basilius István, a székesfehérvári Kárádi Pál, a somogyvidéki Sztárai Miidós, a horvátországi Császmai István, a tiszamelléki Szegedi Lajos s a bókésmegyei Gyulai Pál. S miután 1568-ban a gyulafehérvári 10 napig tartott (március 8—18.) nagy vallási vita lezajlása után a Blandratát folyvást nagy tiszteletben 1 Az e zsinatra »egybegyűlt lelkészeknek az igaz Háromság tudománya felől való egyetértésük « fejezeteit, valamint az e zsinat elé terjesztett tételeit Blandratának 1. Kiss Áron 450—452. 1. A marosvásárhelyi végzéseket Jakab Elek 73. 1.