Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

embereinek bizalmát élvezte,

1 a többek közt a király sógora, Radzivil herceg őt küldötte maga helyett a princowi zsinatra elnökül (1561). Kálvin — kinek egy időben Blandrata hallgatója volt, de akinek gyanúját maga iránt már akkor felélesztette — figyelemmel kisérte a menekültet Lengyelországban is és miután értesült, hogy az a kálvinistaságnak, jóllehet egy darabig egyik kálvinista egyházmegye vezórembereként szerepelt, mindinkább hátat fordít, s hogy bár ekkor még csak leplezetten szentháromságellenes nézeteket hirdet, üldözőbe vette leveleivel s figyelmeztette Lismanint, az ekkor még kálvinista irányú hírneves lengyel tudóst, hogy aki magát megcsalatni nem akarja, az kerülje a pestist. Kálvin támadó iratai elfordították Blandratától a közvéleményt s ez már épen menekülésre gondolt, amidőn II. János király meghívta, talán a reá hatást gyakorló Radziwil herceg ajánlatára, udvari orvosául és belső tanácsosául 1563-ban. Blandrata — mint mondánk — már félóvtizeddel korábban a szentháromság-ellenes tanok horgára akadt, de mint udvarias, óvatos, a ravaszságig sima olasz, mint aki kora ifjúságától kezdve megszokta azon magas körökben, melyekben ólt, elveinek, meggyőződésének, ha az udvari légkör s a körülmények úgy kívánták, elleplezósét, magába zárását, egyelőre óvakodott II. János udvarában színt vallani. Egyelőre kálvinista köpönyeget viselt Erdélyben is s épp azért a király a lutheránusok és kálvinisták között dúlt küzdelmek kiegyenlítése céljából hirdetett nagyenyedi zsinatra (1564. 1. 90. 1.) őt nevezte ki elnökül mint »nagytekintélyű tudóst s a szentírásban kiválóan jártas ferfiut«; de észrevétlenül már a szentháromság-ellenes tanok buzgó s ügyes apostolaként működik, hintegetve láthatatlan kézzel a magot Erdély főurai s az ifjú király lelkébe; majd megnyerte az erdélyi hittudósok egyik legkiválóbb tagját, Dávid Ferencet, kinek vezetése alatt azután már egészen nyíltan, erős hullámokban hömpölyög tovább ós tovább a Sérvét ós Socinok által fakasztott forrásokból az ariánismus árja. Dávid F., a vallási eszmék forrongó korszakának hazánkban ez egyik kiemelkedő jellegzetes vezórembere, született Kolozsvárt polgári szülőktől 1510 körül; 1547-ben a wittenbergi egyetem hallgatója volt, talán megfordult a páduai egyetemen is, 1551-ig a besztercei gimnázium igazgatója, ezután a póterfalvi gyülekezet 1 Blandrata I. Zsigmond olasz származású második nejének, Bonának lett orvosa; nem sokkal később, hogy a páduai egyetemről kikerült, mint 29 éves ifjú annak leánya, Izabella udvarába került (1544), s vele volt, midőn ez Kassára, majd Lengyelországba bujdosott, s csak nyolc év múlva tért vissza Olaszországba, honnan azonban mihamarabb menekülnie kellett.